Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mért nincsenek barátai??...

Mért nincsenek barátai?? Milyen ember lehet Ő?

Figyelt kérdés
Van egy ismerősöm aki azt mondja hogy nem tudja de nincsenek barátai, kollégái se szeretik. Barátnőjét is kidobta mert családi problémái voltak, lány még szerette de a fiú nem érdekelte folyamat elutasitotta. 36 éves férfiról van szó.

ápr. 3. 21:56
 1/1 anonim ***** válasza:
100%

Igaz barátot közel olyan nehéz találni, mint párkapcsolatra egy másik felet.


Kellenek a közös pontok melyek összekötnek.


Minél több a közös pont, annál mélyebb a kapcsolat.


Nálam se lépték át az emberek a barát küszöböt. Inkább sok kedves,imádnivaló ismerősöm van. Nem mélyültek el.


Attól, hogy valaki nem nevez valakit barátjának nem egyenlő azzal, hogy nincsenek kapcsolatai.


De pl nálam is van, aki barátjának tart engem, de saját értékrendemben még nem az.


Kinek mi.


Ha pedig pl a volt barátnőjének gondjai vannak... Hát nem tudhatod mik is azok, milyen mélyek.


Sok ember a kapcsolattól várja a megváltást, holott mi magunknak kell első sorba mindig rendezni a dolgokat.


Pl egy családi probléma több éves, akár egyenlő az illető korával, amit még mindig nem oldott meg.


Jómagam is szakítottam olyan okból, hogy megmondtam: nem a pszichologusod vagyok!


Ebben semmi rossz nincs.


Az ember szívesen segíti, támogatja a másikat, ám sokan átesnek a ló túloldalára és egyszer csak azon kapod magad, hogy panaszládája és szexjátéka vagy a másiknak. S minden békés nap helyett úgy várod a másikat a szeretet helyett, hogy gyomorgörcsöd van "na ma mi lesz a panasz téma?"


Nem okés ez.


Az illetőnek van még ideje és az ő élete! Azt kezd vele, amit akar.


Nekem is jobb így, ahogy összehoztam a dolgokat. Háztól a karrierig.

Aztán lesz, ami lesz emberi kapcsolatok terén.


Na meg sokan nem akarják elfogadni, hogy nem akarok gyereket.

Randikon is ilyeneket mondtak egyesek: nőből vagy, majd megjön a kedved.


Az ilyen emberek nincsenek tekintettel a másik félre.


Legutóbbi ilyen esetnél:

Elköszöntem az emberemtől és átültem másik asztalhoz messze tőle. Szóltam, hogy külön fizetünk, leültem és elkezdtem rajzolni, amíg vártam az ebédre.


Az illető lapulva, de suttogva gorombán szólt hozzám, milyen vagyok vele.

Megmondtam ne aggódjon külön fizetünk, már szóltam. Nekünk pedig nincs miről beszélgetnünk.

Kérem távozzon, amíg még rendes vagyok vagy kidobatom.


Egyre pofátlanabbak, nem törődőek az emberek és a saját dolgaikat akarják a másikra kényszeríteni.

Ahelyett, hogy több közös ponttal rendelkezőt keresnének. (erre van a randi is amúgy, csak ugye az párkapcsolati célból)


Jómagam nem találtam sok közös pontos embert, ám sok különböző emberben talaláltam meg külön-külön, amik közel állnak hozzám.


Pl bicó túrákra, telelés, nyaralás, alkotásra, zenére (zongorán és pár keleti hangszeren is játszok), stb.


Nem szegényebb egy barát nélküli ember. Főleg ha helyén kezeli dolgait.

Nekem a kiegyensúlyozott napok, béke, célok fontosabbak, minthogy valakit barát kategóriába sorolok-e vagy sem.


Vajon mi lehet a története a 36 éves férfinek?


Beszélgess vele, ha annyira érdekel. Az más kérdés, hogy milyen szintű bizalmat ad számodra.


Kérdezni, ismerkedni pedig nem bűn. Max elnézést kérsz, ha úgy látod átléptél egy határt.


Persze ne egyből a közepébe ugorj.


Ismerd meg! Ahogy mindenki mást is meglehet.


Engem se kedveltek a legtöbben alkalmazotti munkáim során, mert tévesen, vakon ítélkeztek. Csak azért, mert elegánsan öltözöm és anyám-apám olyan arccal áldott meg amilyen.


Idővel a normálisabbak rájöttek, hogy ki vagyok, a problémás lelkű emberek pedig köpködtek. Ez volt.


Nagyon mások vagyunk mi emberek. S ezt nehezen fogadják el. Ahogy azt is, hogy melóba dolgozni járunk, nem öri-bari-seggre-pacsi társat keresünk.


Mindenkivel rendesen és egyformán bántam, annak ellenére, hogy egyesek nagyon csúnya dolgokat tettek, mondtak, ám mindez őket minősíti.


Valakiknek még az is fájt, ha mosolyogtam, mert pl újabb ötletem volt alkotás terén és szünetben lelkesen rajzoltam le, hogy délután nekiessek a kivitelezésnek.


A főnökeim imádtak, minden ötletemet maghallgatták és kifejezetten szerették, hogy bennük is csak egy embert láttam. Normálisan tudtunk beszélni stb.


Ezt pedig az alja alkalmazott sajátos nézetéből seggnyalásnak minősül. Nyalizik = utálni kell. Ez a mentalitás van a lelkiszegényeknél.


Sok helyen az is baj, ha maximalista vagy. Mert félnek attól, hogy laza munka helyett, tőlük is elvárják azt a teljesítményt. Így beáldozzák a kényelmüket.


Ezért inkább igyekeznek keresztbe tenni, akadályozni, de akár kirugatni. Pl félti a helyét.


Szóval én nyitott lennék a helyedben az illető felé.

Főleg, ha tapasztaltad már a világot.

ápr. 4. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!