Láttatok már olyan huszonéves fiatalt, akinek nem csak hogy nincsenek haverjai, barátai, de jóformán egyetlen ember sincs aki egyáltalán szóbaállna vele?

Nem kell ahhoz torz külső sem.

És az sem biztos, hogy direkt kerülnek. Egyszerűen csak nem keresnek, ha nincs különösebb dolguk veled. Manapság már nem nagyon keres senki senkit ők nélkül. Az ők még sok esetben érdek, de ez már más téma, ne menjünk bele.

Én ilyen vagyok. Nincs torz külsőm.

A barátok lekoptak (elköltöztek messzire, gyereket vállaltak stb). Szóbaállni azért szoktak velem, de azt nem beszélgetésnek nevezném, hanem monológnak. Pl munkahelyen elpofázzák az élettörténetüket (mit csinált a kölykük az "uruk" , mit főztek, mit főzzenek). Én oda se figyelek. Ha elkezdenek hozzám beszélni, rögtön elmélyülök a gondolataimban, részleges amnéziám lesz a monológjuk idejére. Néga észreveszik, denem zavartatják magukat.

🙋‍♂️ Jelen.

Mondjuk engem nem kerülnek az emberek, én kerülöm őket.🤷‍♂️