Észrevettétek már, hogy akinek van gerince, vannak elvei (amiből semennyit nem enged SENKINEK), van becsülete és igazán erős ember annak nincsenek barátai?

Te szivesen baratkoznal egy olyannal amilyen te vagy?

Szivesen fogadnad a kritikat?

Nem.

Plusz nem is tudjuk, hogy te pontosan mit értesz ezalatt. Attól, hogy valakinek vannak elvei, amikhez ragaszkodik, még nem biztos, hogy ezek az elvek jók is.

Az pedig, hogy nem azt mondja az embereknek, amit hallani akarnak, nem mindig egyenesség, hanem sok esetben csak sima empátiahiány.

A másokhoz való alkalmazkodás a közösségbe való be illeszkedés alapja, a közösségalkotás képessége nélkül pedig nem létezne az emberiség, szóval mondhatjuk, hogy a nagy individualizmus nem túl jó dolog.

Összességében nem tartom jónak az ilyen magányos életmódot, azt pedig kifejezetten károsnak tartom, amikor valaki a saját egyedüllétét valami morális felsőbbrendűségnek állítja be.

"Azért nincsenek barátaim/nincs barátnőm, mert túl jó ember vagyok" - nem, azért nincsenek kapcsolataid, mert nem tudsz kapcsolatokat kialakitani valamiért.

Az összes erős embernek akit ismerek, megvan a közössége. Általában pont a magányos farkasok a labilisak.