Észrevettétek már, hogy akinek van gerince, vannak elvei (amiből semennyit nem enged SENKINEK), van becsülete és igazán erős ember annak nincsenek barátai?
+ még őszinte, nem adja be folyamatosan a mézes-mázost, nem azt mondja, amit a többiek hallani akarnak (tehát még magának sem hazudik) stb...
Elmondja a véleményét, ha kikérik és valami nem tetszik neki.
Muszáj beleszürkülni a semmibe, hogy barátokra leljen az ember?
Muszáj bólogatni a birkacsorda felé?
Muszáj hazudni?
Miért nem fogadják el az egyéniségeket?
Csak a gyenge embereknek van szüksége barátokra a hamis, ingatag lábakon álló önigazolásuk miatt?
24/F
Én azt vettem észre, hogy:
-aki nem tudja megfelelően kommunikálni az elveit,
-aki nem tudja a döntéseit elfogadható formában megindokolni,
-akinek fejletlenek a szociális skilljei,
-akinek gyenge az önismerete (túl jó ember vagyok, különleges hópihe vagyok),
-aki kéretlenül bírói szerepbe helyezkedik (mindenki gerinctelen kivéve engem, az igazság bajnoka vagyok),
azoknak nincsenek barátai.
Röviden: hogy vannak-e elveid vagy sem, annak semmi köze a szoc. kapcsolataid minőségéhez és számához.
Konklúzió: ha nincsenek barátaid, akkor azért megdolgoztál. Nem "így alakult", hanem te rendszeresen a viselkedéseddel romboltad a lehetőségeidet.
UI: "Csak a gyenge embereknek van szüksége barátokra a hamis, ingatag lábakon álló önigazolásuk miatt?" Ha lesznek valaha barátaid, meg fogod tudni. Amíg nincsenek, addig savanyú a szőlő.
De tudtam, hogy valaki jönni fog ezzel a szociális skill klisés baromságaival.
Milliárd példa van a környezetemben, hogy valaki összevissza hümmög, 2 összetett mondatot nem tud egymásután értelmesen elmondani, mégis befogadták, elfogadták.
Akinél messziről lerí, hogy nem sebezhető, erős személyiség, kilóg a sorból valamilyen oknál fogva vele nem fognak barátkozni, ez ilyen egyszerű.
Nem létező összefüggéseket a bolondok szoktak "észrevenni" és egosérültek szoktak önigazolásként fabrikálni maguknak.
Rólad messziről az rí le, hogy -á, inkább hagyjuk, mi. Nem vagy képes a szembesülésre. Hosszú szenvedésre ítélted magad, Kérdező.
Jaj, Kérdező, annyira átérzem, én is ilyen voltam 24 évesen. Nagy hangon hirdetett erkölcsi elveim voltak, amikhez persze senki nem ért fel a környezetemben, mindenkit lenéztem, engem meg mindenki utált. Kedvenc témám volt, hogy mennyire nem érdekel a többi ember, hiszen mindegyik egy alja szenny, közben pedig majd meghaltam volna azért, hogy befogadjanak. És persze, hogy csodáljanak az erkölcsi fölényem miatt.
Valami megkésett kamaszkori őrület lehetett, mert szerencsére kinőttem. 30 éves koromra már teljesen normális lettem. Neked is ezt kívánom, mert hidd el, lehetsz attól egyéniség, és nem leszel birka, ha nem nézed le a többi embert, hanem inkább megpróbálod megérteni őket.
Kedves kérdező, a 18-as mondja azt, amit én is gondolok erről.
Én is rá szoktam keresni traumákra, es mondhatom hatásos. Csak az a baj, hogy ott sokan meg is állnak: Ahh szóval ezert bagyok ilyen mert akkor X kiment a szobából/bejött a szobába.
A traumát fel is lehet oldani. Én talaltam is ilyet online, persze szakember jobban tudja, csak nem mindenkinek van pénze rá. Szóval ha rákeresel az emlékeidben, és találsz okozó traumát, elerhető online jó technika ennek oldására, nekem használt, páromnak is használt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!