A templomi gyónáson kívül, hogyan tud az ember megszabadulni a bűntudatától?

A gyerekneveléssel kapcsolatban is lehet hasznos. Ha szülőként felismered, hogy hibákat vétettél, az azt jelenti, hogy van önreflexiód. Ezekről is lehet beszélni a gyerekekkel, akkor is, ha már felnőttek. Én próbàltam egyszer-kétszer felhozni a szüleimnek, hogy miket éreztem nagyon rossznak a felnövésem során, mert úgy éreztem, nagyon jól esne, ha komoly problémáimról, félelmeimről is beszélhetnék velük, de azt mondták hülye vagyok és ők tökéletesen neveltek. :D

Nekik nincs bűntudatuk, viszont nem is hajlandóak megérteni, meghallgatni, fejlődni. Neked van rá lehetőséged. Amúgy mindenki hibázik, attól még szeretnek a gyerekek. Én is szeretem a szüleimet és megoldom a saját dolgaimat. Csak nyilván támogató hàttérrel könnyebb lenne.

Mondjuk néhány kommentet olvasva: tökmindegy hogy hisz-e valaki a vallásban vagy sem, de a gyónás tényleg hasznos a mentális egészségednek. Az volt a régi korok terápiája (sőt, sok öregnek manapság is az a terápia).

A puszta tény hogy elmondhatod valakinek ami felőröl belülről, ahelyett hogy magadba fojtanád, rengeteget segít. Pláne ha az illető akinek elmondod, megnyugtat hogy a bűneid meg vannak bocsátva...

De ebben az esetben szerintem a legjobb, ha a gyerekeddel próbálod rendbe tenni a kapcsolatodat. Ha eddig nem voltál jó szülő, akkor most legyél az.