Mit gondolsz azokról az emberekről, akik egy stratégiai játéknak tekintik az életet, és érzelmi döntések helyett racionális döntéseket hoznak az élet minden területén?

Egy szóval sem beszéltem arról, hogy élek. Az empátia értelmezésének tekintetében támadt nézeteltérés. A kérdés pedig nem egy emberről (rólam) hanem emberek egy csoportjáról szól. Önmegerősítést meg senkitől nem várok. Úgy cselekszem, ahogy nekem tetszik. Döntéseimet az eredményektől teszem függővé, nem attól, hogy mások mit mondanak. Ha valami működik, de másoknak nem tetszik, attól még nem fogok leállni.

Rendben. Azért köszi, hogy benéztél ide. Szia.