A gyermektelenség kérdésében miért végletekig megosztott a társadalom?

Engem nem zavar, akinek van, amíg:

- megneveli a gyerekét, ergo pl nem önt le valami cukros szrral a boltban a rohangáló kölyke (volt rá példa)

- nem visítozik a gyereke 8 órán keresztül felettem vagy rohangál (épp ebben élek)

- nem érzi felsőbbrendűnek magát

- nem térít, mint valami jehovista

- nem néz le/szól be, mert nekem nem lesz gyerekem

Szóval a gyakorikérdéseken írogatók jórésze pl bukta a dolgot :D (mármint nem gáz, csak nevetek azon, aki szerint "megbánom", meg "fiatal vagyok meggondolom magam")

Ahogy az első írta!

Ehhez nem kell hozzátenni semmit szerintem!

Mert vannak emberek (sajnos sokan), akik nem hajlandóak felfogni bizonyos alapvető dolgokat, minthogy nem vagyunk egyformák, ezáltal nem ugyanazokra a dolgokra vágyunk, nem ugyanaz tesz boldoggá minden embert. És ehhez még társul az is, hogy ezen emberek szerint csak az jó ahogy ők gondolkodnak, ahogy ők élnek, és ha ezekkel a nézetekkel valaki szembe merészel menni, akkor lenézik, kritizálják, győzködni próbálják, kioktatni próbálják arról mire vágyik szerintük valójában, egyáltalán nem tisztelik a másik ember döntését a saját életéről és annak minőségéről. Az ilyenektől személy szerint hányok. Ritka undorító.

Mivel tudatos gyerekmentesek vagyunk a házastársammal, számtalan alkalommal kaptunk már a lazábbtól az ocsmányabb reakciókig mindent ezzel kapcsolatban, és remélem nem kell mondjam hogy nem mi kezdtünk erről beszélni.

Egyszerűen nem értem miért kell ezt egyáltalán megkérdezni, vagy ha már vájkálnak a magánéletünkben, miért nem lehet minimum szinten tiszteletben tartani az ilyen döntést.

Mi sem kérdeztük soha az ilyeneket, ( meg amúgy senkit), hogy akarnak e gyereket, vagy miért akartak gyereket, és senkit sem győzködünk arról, hogy ne vállaljanak, csak mert mi nem akarunk.

És még annyit, hogy nekünk alapvetően semmi bajunk azokkal akik gyereket vállalnak, addig amíg normálisan állnak hozzá, azaz megnevelik, hogy tudjon társaságban viselkedni, ( amelyik a buszon rúgdossa az ülésemet, az nincs megnevelve, amelyik artikulálatlan rohangál és üvölt, visít, meg rohangál a mozgó vonaton az nincs megnevelve és még a szülei is felelőtlenek mert ez veszélyes, amelyik az étteremben rohangál, lökdösi a vendégeket meg visszaköpödi a kaját a tányérba az sincs megnevelve, meg az sem amelyik a postán sorbanállás közben bottal elkezdi ütögetni a sorbanállók lábát, (engem is).

És pl az olyan szülőktől viszont hányok akik mindenféle előnyöket akarnak/várnak csak mert gyereket csináltak, mint pl engedjem előre a sorban csak mert gyereke van ( nem, várja ki a sorát, nekem ehhez semmi közöm), vagy amelyik szerint a gyerekmentes túlórázzon helyettük neki úgy sincs dolga, nincs családja egyesek szerint ( az előző melómból pl az ilyen gusztustalan kivételezés miatt jöttünk el többen is. Vagy azok a szülők akiknek mindenre kifogás a gyerek, és mint egy pajzsot maguk elé tartva mindig mindenhol ezzel takaróznak, +mindent rájuk hagynak " csak mert gyerek" és ez szerintük mindent igazol. Na az ilyeneket rühellem.

A normális szülőkkel/ megnevelt gyerekekkel semmi bajom, szimplán nem akarok a saját életembe gyereket. Na de amikor a gyerek földhöz csap egy kismacskát és azt is ráhagyják..." Csak mert gyerek" az kicsapja a biztosítékot nálam.

Na az ilYeneket pl sterilizálni kéne ha ilyen szinten nem képesek vagy lustàk megnevelni a kölyküket.

Így hirtelen ennyi.

18, és van az a gyermektelen, aki testvért, vagy annak gyerekét nevelte, ha akarta ha nem, tehát van fogalma a gyereknevelésről gyerek nélkül is.

Kérdésre is válaszolva, mert szerintem mindenki a maga véleményét hajtja. Körülöttem rengetegen szenvednek a gyerekkel, akár kicsi, akár nagy.

Tesom pont emiatt mondta, hogy legyen nekem is (ne csak neki legyen rossz). Irigyelt mindig, hogy nincs gyerek, nem kell korán kelni, ejszakazni, hogy stb. De azt nem hogy ez egy betegség miatt van. Meg persze, épp eleget vigyáztam a gyerekekre, már kisgyerekként. Azóta pedig szerinte semmi közöm a gyerekeimhez (sem).

Nem tudom, engem a környezetemben (a kollégák pl) nem nyaggatnak, hogy mikor szülök, annál azért okosabbak, hogy ilyen magánügyeket hánytorgassanak.

Ellenben apám állandóan a méhemben turkál, mert ő UNOKÁZNI AKAR. Ennyi az indoka. Ő megint akar egy gyereket, akin kiélheti a hülyeségeit, toligálhatja, játszóteret csinálhat az udvarból. De közben arra nem gondol, hogy velem mi lesz? Munkaerőpiacról kiesek vagy 10 évre.

Megértem aki nem akar, iszonyat teher egy gyerek, a házasságok nagy része ott siklik ki, amikor gyerek is van már. Ki akar ilyen bizonytalanságba szülni?

Ezt meg nem érti meg az, aki gyerekparti, mert úgy van vele, hogy majd lesz valahogy, ő is megoldotta, majd más is megoldja. Nem! Nem biztos, hogy megoldja. Nem ugyanazok az életkörülményeink. És biza piszok nehéz lentebb adni az igényeinkből. Ha én a maxot akarom a gyerekemnek nyújtani, de nem tudom, nem tudok vállrándítással annyit mondani, hát akkor majd lesz valahogy.