Gyermekmentesekhez írom a kérdést! Hány éves korotokban vált számotokra nyilvánvalóvá, hogy soha nem akartok gyereket?

Világ életemben utáltam a gyerekeket, de kamaszként azért erősen belém sulykolták, hogy majd úgy is meggondolom magam és a sajátomat szeretni fogom. Elhittem nekik, hogy így lesz.

Aztán olyan huszonöt éves korom környékén már sziklaszilárdan tudtam, hogy ez egy baromság, és örülök, hogy erre nem úgy jöttem rá, hogy közben már csináltam egy gyereket, hanem jóval előtte.

Házas vagyok egyébként, olyan társsal, aki szintén nem bírja a gyerekeket. Szerencsére nekem emlékeznek a közeli családtagjaim a gyerekkori reakcióimra a kisgyerekek felé, így őket nem lepte meg a döntésünk.

A párom oldaláról azért volt pár ilyen jellegű fenomenális érv a téma kapcsán:

"- Gyereket azért lehetne.

- Miért?

- Hát mert az kell."

Nagyanyám is ilyesmi volt. 38 évesen szült, mert anyám becsúszott neki véletlenül, amúgy nem akart családot, ő ilyen különc volt (a 60-as években járunk). Eleinte abortuszt akart, de az orvos lebeszélte. Annyit mondott, hogy "kell ez magának".

Nagyanyám sokat mesélte ezt a sztorit (hát ez önmagában nem egy szép dolog amúgy...). Neki ez volt a tanulság. Ha anyám nincs, én sem vagyok, teljesen egyedül maradt volna. Szeretett bennünket a maga módján és igenis jobbá tettük az életét idős korában.