A tudatos gyermektelenség leginkább az értelmiségi emberekre jellemző?

Középfokú végzettségem van, de nem akarok gyereket.

Ennek több oka is van.

Nem érzem azt, hogy én gyereket akarok nevelni.

Egyre rosszabb az emberek életminősége ezért sem akarnék egy életet erre rákényszeríteni.

A folyamatos népessegnövekedés miatt nő annak a rétegnek a száma aki hónapról hónapra él.

Azt a pénzt amit egy gyerekre kellene költeni, azt elkölthetem arra amire csak akarom.

Ha gyereked van akkor megszűnik az a fajta szabadság amit nélküle elérhetsz és nincs olyan, hogy belekényszerülsz egy rossz házasságba a gyerek érdek miatt vagy nem tudsz otthagyni egy sz@r munkahelyet mert ott a gyerek akit el kell tartanod.

Mielőtt bárki azzal jönne, hogy ez önző dolog.. nem, nem az.

Mindenki azt kezd az életével amit akar.

40 éves nő vagyok, érettségim van és egy félbe hagyott főiskolám. Már 10 éves koromban tudtam, hogy én majd semmiképp se akarok gyereket. Mai napig tartom magam ehhez a korai döntésemhez és egy parányit se bántam meg. Ennek ellenére harmonikus párkapcsolatban élek hosszú évek óta párommal, akinek az előző házasságából felnőtt gyerekei vannak.

Egyébként igen, leginkább az értelmesebb emberek hoznak hasonló döntést. Minél iskolázatlanabbak az emberek, annál inkább állatias ösztön szinten élnek, mint pl. a romák és a fél analfabéta, fogatlan, alkesz fajta magyarok.

Nem akarok senkit megbántani, de kicsit olyan ez a kérdés és válasz szekció mintha azt hangsúlyoznánk, hogy ez a tanulmányokkal vagy az értelmi szinttel összefüggésbe hozható lenne. És van egy olyan a sorok közt mintha csak a hülyék vállalnának gyereket. De hé.. ez nagyon nem ettől függ. A gyerekvállalás, a szülőség épp olyan hivatás, mint ha a munkádnak olyat választasz, amit szeretsz, és nem a pénz miatt választod.

Az vállal gyereket, aki szereti őket és aki így érzi teljesnek az életét. Van akinek kell a boldogságához, és van aki nem érzi azt, hogy meg tudja adni neki a szeretetet és törődést.

Ez csupán személyiségtől függ semmi mástól.

Nem lesz hülye vagy okos valaki azért, mert egyik vagy másik teszi boldoggá. Tiszteletben kell tartani a másik döntését, és nem kell kötelezni a komfortzónája elhagyására. Ennyi az egész.