A tudatos gyermektelenség leginkább az értelmiségi emberekre jellemző?

Utolsó: Kicsit félreérted, amit mondani akarunk.

Azoknak az embereknek, akik jól keresnek, olyan munkát végeznek, amit szeretnek és amiben sikeresek, azok gyakrabban vállalják a gyermektelenséget, mert anélkül is jól el tudják magukat foglalni. Ők sikerként élik meg a karrierjüket, esetleg szeretnek utazgatni és van rá pénzük is.

Az, aki 12 órázik egy gyárban, annak valószínűleg nem a karrier lesz élete célja, hanem mondjuk a család.

Szerintem igen. Hiszen minél kevésbé iskolázott valaki, minél egyszerűbb közegből jön, annál tradicionálisabb a gondolkodása. Egy lumpenproli családban ma is az a természetes, hogy az asszony csinálja az összes háztartási munkát, akár elfogadott a nőverés is, ők még úgy gondolkodnak, hogy a női szerep elengedhetetlen része a szülés. Le is nézik azt, aki nem akar gyereket. Minél tanultabb valaki, annál valószínűbb, hogy modernizálódott a gondolkozása. A nemi egyenjogúság elfogadása, a tudatos családtervezés jobban jellemző a városi, iskolázott emberekre. Falun se nagyon lehet kilógni a sorból, a falusiak is nyomják a nőket a családanya-szerepre. Városban jobban fel lehet az ilyesmit már vállalni.

Persze sok ellenpélda is van, de feljebb is írta valaki, hogy statisztikailag megfigyelhetőek ezek a tendenciák.

Az azert eros, hogy leirom mi a dolgok termeszetes menete aminek koszonhetoen meg nem haltunk ki, es torolve lesz a valasz lol

Latom a sok nagyra nott tinedzsert triggereli hogy szembe kell nezniuk azzal hogy a 4 elemit vegzett dedanyjuk 16 eves koraban felnottebb es tiszteletremeltobb no volt mint ok 36 evesen

Régen nem volt helye az önálló gondolatoknak. Szegény nagyanyámnak még választási lehetősége sem volt, mert 14 évesen hozzáadták nagyapámhoz, akit finoman szólva: nem kedvelt. Aztán robotolt látástól mikulásig, jöttek a terhességek, ő meg próbálta a bába meg ismerősök tanácsaira hallgatva elhajtani a magzatokat. Egy részüket sikerült, másokat nem. A lányaiból ha kellett, veréssel, de kitaposta a diplomát, és ezerszer elmondta: soha ne szoruljanak más keresetére, soha ne kelljen kényszerből házasodniuk, és gyereket is maxiumum csak egyet.

Megjegyzem, dédnagyanyám meg 1 gyerekkel özvegy maradt 21 évesen, hát soha többé nem engedett férfit az életébe (szegény nagyanyámat ő házasította ki..), és 98 éves koráig inkább éldegélt nagyon szerény körülmények között egyedül. Napszámba járt meg a pici kertecskét csinálta.