Miért van ma ekkora kultusza nők körében a gyermektelenségnek, ha láthatóan nem képesek szembenézni a korral?

Szerintem ez a két dolog szorosan összefügg.

A 30-as kor egy nő léetében vízválasztó: tudják, hogy egyre kevésbé van már esélyük a gyerekre, tény, hogy a test sajnos ekkor már rég túl van az "aranykoron". Ekkor kezdődik a kényszeres életkor-csekkolgatás, önnyugtatás a gyerekvállalással kapcsolatban, hogy ez meg az a színésznő még 52 évesen is szült... Hát akkor biztos van még 15 évem megtalálni az igazit.

A férfiak persze már egy 30, főleg 35 feletti nőre egyre kevésbé kíváncsiak, persze sok gyönyörű nő akad köztük, de családalapítás egyre kevésbé jöhet szóba.

A nők ezen a ponton csalódottságukban/ félelmükben két csoportra oszlanak: az értelmesebbje megnyugszik, és kissé lejjebb rakva a mércét talál magának egy "átlagos" férfit, akivel tényleg boldogok tudnak lenni.

A másik, kevésbé értelmes része szintén lejjebb rakja a mércét, de mivel még mindig azt hiszi, hogy neki a főnyeremény járna, szerencsétlen párját folyamatosan mikroagressziókkal kínozza, így bortékolható a rossz minőségű párkapcsolat majd pár éven belül a válás. Ugyanezen nők másik része pedig feministává válik, és az örök ön- és férfigyűlölő magányt "választva" a hátralevő életét egy macskával éli le.

Elnézést a sarkításért, de körülbelül így látom.

A kérdés az alábbi posztról jutott eszembe:

[link]