A gyermektelenség kérdésében miért végletekig megosztott a társadalom?

Én azt látom, hogy aki nem szeretne, az többnyire teljesen elfogadó azokkal, akik szeretnének gyereket vagy van nekik. Akik megbánták, hogy gyerekük lett, azok meg mindenáron azt akarják, hogy más is szívjon, ahogy ők. Emiatt keresik a lehetőséget, hogy pocskondiázzanak. Az erkölcsi fölényt akarják maguknak, hogy legalább ezért úgy érezhessék, hogy megérte.

Közben meg az az igazság, hogy teljesen mindegy, hogy Kiss Mariska tovább adja-e kis genetikai állományát, a világ nem lesz több általuk. Igazából csak az számít, hogy jól érezze magát valaki, akinek ehhez gyerek kell, akkor azzal. Aki meg nem akar, annak a saját döntése és idegeneknek, sőt még a szülőknek sincs joga beleszólni a döntésbe.

Valljuk be itt ma Magyarországon a látszat hogy a családokat nyomja a kormány, de csak hatalom és haszon szerzési célból.

Ugyanis a gyerek vállalásnak ma van egy nagyon nagy hátránya, amivel teljesen céltáblába helyezi magát az ember a munkaerőpiacon, a gyerek mellé szinte már kötelező a hitel. Így termelődnek ki a modern rabszolgák akik a munkahelyen inkább el tűrnek mindent mert jaj a gyerek(ék), jaj a hitel...

Biztos egzisztencia nélkül hitelekre támaszkodva egy gyereknél többet vállalni ma Magyarországon nagy ostobaságra váll. A legbutább érv pedig az hogy fogy a magyar de bezzeg a az afrikai, ázsiai migráns meg szaporodik mint a nyúl, erre nem az a megoldás hogy nekünk is azt kell.

Azért azt is helyre kellene tenni az elmékben, hogy a - példa kedvéért - 40 éve megélt életnek már semmi köze ahhoz az élethez, amit manapság élnek meg az emberek. Az üzleti szemlélet folyamatos változása, az értékrendek feje tetejére állítása, az üzleti érdekeltségek érvényesítésének módszerei teljesen a feje tetejére állították a világot. Számos embernek elment a kedve (!) attól, amit manapság "életként" próbálnak minden eszközzel lenyomni a torkán, - nem ragaszkodik annyira a fajfenntartás intézményesített módozataihoz, mint anno! Sokan belegondoltak abba, hogy miben, ill. hogyan élnének a leszármazottjai, ha lett volna annyira őrült, hogy felül kerekedjen a józan gondolkodáson! A nyugdíjazás intézménye meg felejtős, mint olyan, mert itt - is - csak a díjak, járulékok következetes szedegetéséig jut él a történet! A többi része mögül következetesen vonul ki a legtöbb kormány, - amelyeket nem érdekli a paradoxon, - hogy akkor mire fel szedegetik a pénzeket, ha semmit nem adnak ebből vissza a társadalomnak, miközben 1000-rel dolgoznak azon, hogy lehetőleg egyetlen egy tisztességes munkából életét leélt ember se élje meg a nyugdíjat!

Én sem tudom, hogy mire is kellett volna szaporodnom? -Arra ugyanis nem, hogy másoknak legyen egyre jobb és jobb - én meg mehetek a levesbe, bármit is teszek! Azt sem tudom, hogy a fentiek tükrében miért is kellene megélnem 130-150 évet? Teljesen felesleges ennyit élnie bárkinek is, - vannak, akik már 40-45 évesen unják a banánt, utálják azt, amit "életként" aposztrofálnak manapság! A hab a tortán, hogy a legtöbb helyen még az élet saját elhatározásból befejezésének lehetőségét sem adják meg, - kell az egyre több és több adó a "kiválasztottak" egyre jobb létéhez!...

Mert a 9 millió megmondóember országa vagyunk. Az emberek nem tudják elképzelni, hogy lehet másképp is élni, mint ahogy ők élnek. Mindenki a saját kis buborékjában él.

De ugyanez volt az oltáspártiak kontra oltásellenesek történet, vagy az ukrán vs oroszpártiak, macskások vs kutyások, Fideszesek kontra DK-sok stb stb...

Ezt a kérdést lehetetlen megvitatni, mert aki gyerekes, az jó esetben volt felnőttként gyermektelen is , így tapasztalatból ismeri mindkét oldalt. De a gyermektelen az egyik feléről csak vélekedni tud, és a másik felében van tapasztalata.

Emellett létezik az a csapat is,aki úgy lett "szülő" hogy jóformán nem volt önálló felnőtt élete.

Nos a három csapat nem engedhető értemes vitába, mert még a kiindulási fogalmaik se egyeznek.

És akkor van a negyedik lehetőség, aki szetetne gyereket, de nem lehet neki.

Mivel az élethelyzetek annyira különböznek, itt nincs mit megvitatni. Ezt kellene felfogni.

Összetett a probléma:

Társadalom: a mai családok elődjeinél még fontos volt az ember, a gyerek, a régi vágású családoknál. A rendszerváltás után kezdett az egész szétesni, átalakulni, új családformulák megjelenni. Az élet nehezebb lett sokaknak, így inkább terelődik a "nem a gyerekre" hozzáállás. A vallásosaknál ez a "Szent család" hozzáállás azért még mindig nyerő, akármennyi negatívum is jön ki a csapatuktól is...;

Politika: a politika akarja ezt nagyon nyomatni: "Legyen gyerek!". Ez nem mehet parancsra, így érthető, hogy többeknél inkább ellenszenvet vált ki a téma;

Talán a politikának kellene először a hátterét, - konkrétan a stabilitást - megteremteni a szaporodási hajlandóságnak. Hitelből hitelbe esve, folyamatos kiszolgáltatottságban, bizonytalan munkaerőpiaci körülményeknek állandóan kiszolgáltatva nem fog normális ember szaporodni - SEMELYIK ORSZÁGBAN!

Oda sem fog normális ember szaporodni, ahol már őt magát is kizsigerelik, - nemhogy a leendő utódjait! Szaporodjanak a politikusok, ahogy kedvük tartja! Ja, hogy nem lesz, aki kitartsa őket és leszármazottjaikat! Sz@rom le úgy, ahogyan ők is az átlagembereket!