Mennyire élénk bennetek a gyerekkor iránt érzett nosztalgia? Esetleg hiányzik belőletek ez az érzés?

Mostanság egyre több helyen látom social medián meg hallom nagyon sok embertől hogy a gyerekkor milyen gondtalan, felhőtlen meg egyszerű volt, nem volt ennyi betegség, ennyi mérgező anyag, nem kellett ennyit félni, stb. ehhez képest a mai világ mennyire borzalmas. Én 24 éves nő vagyok, tehát fiatal felnőtt, gyerekkoromban már használtam internetet, de még a web 2.0 előtti időszakban, szóval nem mondanám hogy az analóg világban szocializálódtam.

Mindenféle embertől hallom ezt a nosztalgikus hangnemet, olyanoktól is akik 50 felettiek, meg velem egyidősektől is. Engem inkább valami nyugtalanítóval töltenek el ezek a "nosztalgikus" tartalmak, érzek valami melankóliát és félelmet, de örülök valahol hogy vége van. Eszembe jut ilyenkor, milyen traumatikus események történtek velem ebben az időszakban, hogyan bántalmaztak, mennyi fájdalmat és disstresszt kellett átélnem, ráadásul amire gyerekkorom óta vágyok kezdem beteljesíteni. Nincs az az érzésem, hogy "bezzeg gyerekként orvos és tűzoltó akartam lenni meg nagy házat akartam kiscicával, most meg egy rament se tudok kifizetni", helyette ami reális és fontos volt nekem ahhoz ragaszkodok, ragaszkodtam és megvalósítottam vagy folyamatban van.

Mondhatnánk azt, hogy velem borzalmas dolgok történtek tehát nem érzek nosztalgiát, de nagyon sokan ezen ismerőseim közül hasonlókat éltek át és tudatában is vannak, tehát nem szépítik meg, nem disszociálnak ezzel kapcsolatban.

Ti hogy élitek meg ezt a gyerekkori nosztalgiát ha megélitek egyáltalán? Van köztetek olyan, aki lényegében jobban szeret felnőtt lenni?

https://www.youtube.com/watch?v=mU4Hn7dc1KA