Van esetleg ilyesmi gyerekori memóriád?

igen, imádom az ilyeneket. Nemrég anyám padlásán találtam meg egy kis barbi kabátot amit én varrtam. És így eszembe jutott, hogy annyira jól sikerült az a kabát, hogy mikor kislány koromban barbiztunk a lányokkal, mindig dicsérték milyen szép, meg ügyesen varrok :D

Középsuliban, valami badarságot rajzoltunk egy osztálytársammal, és annyira örültönk neki.

Eltette, és azt mondta ha kijárjuk a középsulit odaadja nekem emlékbe.

Mondom ne viccelődj már, nem fogod 3 évig őrizgetni a kis papír darabot :D

3adik év végére eléggé eltávolodtunk ezzel a lánnyal, de a papirkát ideadta, és mondta "Látod megőriztem"

Jó érzés volt:)

Azt hozzáteszem, hogy most így felnőttként már elrakom az ilyen kis emlékeket, pl pasim írt nekem locsolóverset, mikulásra is kis levelet írt.

Vagy mikor egy emlékezetes koncerten voltunk, a jegyet elrakom.

Kirándulásról a szórólapokat.

Munkahelyi srác adott a kis festményeiből, meg ilyen apróságokat már megőrzök:)

1,5 éves voltam amikor apukám meghalt.

Mindig is volt egy emlékem, ahogy a korházban vagyok és ott van egy pici fa miniház szerűség, ami egy újságosra hasonlít.

Később anyukámtól megtudtam, hogy a korházon belül egy ilyen famini házó kinézetű ujságostól vettek nekem egy kulcstartót, amikor egyszer bent voltam látogatni.

Soha sem tudtam sehova sem rakni azt az emléket, de akkor realizáltam, hogy lehet mindvégig azaz emlék ragatd meg a fejemben.

Persze értem a dolog szürrealitását hogy hogy tudna egy 1,5 éves gyerek bármit is felfogni ami körülötte van, de szeretem úgy gondolni hogy az a korházi élmény maradt meg.