Ti hogyan dolgoznátok fel a gyerekori brutális megaláztatásokat amiket sok sorozatgyilkos átélt?

Nagyon nehéz.

Pszichológiai és spirituális oldalról is megközelíthető a dolog.

A legfontosabb a megbocsátás és a múlt elengedése. Nem azért kell megbocsátani, hogy a másiknak jó legyen, hanem hogy neked jó legyen.

Szerintem bármilyen trauma feldolgozása esetén először magunkban kell tisztázni, hogy ezzel meg azzal a dologgal tényleg baj van, visszatér az emlék, nem tudom ezt feldolgozni, szükségem van segítségre. Aztán a segítségforrás lehet családtag, barát, pszichológus, muszáj önmagunk felismerni a lelki problémáknál, hogy van valami baj.

Egy pszichopata/szociopata nem feltétlenül ismeri fel, hogy baj van vele, a traumákat, brutális megaláztatásokat teljesen másképp érzékeli, mint egy normál ember. Biztosan sok emberben megvan a hajlam szörnyű tettekre, de tény, hogy a legtöbb sorozatgyilkosnak rettenetes volt a gyerekkora, őket is bántalmazták, megerőszakolták, stb.

Bármennyire is a körülmények áldozatai ezek az emberek, nem tudom őket sajnálni, hiszen elvettek rengeteg ártatlan életet és megnyomorították áldozataik családtagjainak, szeretteinek is az életét, és erre semmi mentség nincs. És sajnos hiába a felismerés, hogy a szar családi körülmények kedveznek ezeknek a hajlamok felszínre jövetelének, túl sok mindent nem tudunk csinálni, hogy megakadályozzuk ezeket a dolgokat, társadalmilag kellene fellépni a családon belüli erőszak, iskolai bántalmazások meg a szegénység ellen, amiket sajnos lehetetlen felszámolni. Jó lenne hinni a písz, láv, juniti-ben, de kegyetlen a világ.