Más is depressziós a lakásárak miatt?

Depressziós nem vagyok, inkább nagyon elkeseredett. Idén leszek 30, nekem is aktuális lenne. Nagyon spórolós vagyok, én is lakásra tettem félre, de kezdem belátni, hogy esélytelen az egész. Sok sok millióra lenne szükségem még hozzá. Brutál árak vannak, szoktam nézni. Nagyon sokan ebben a cipőben járunk. :(

N

Nem vagyok depis emiatt, hanem inkább dühös, hogy ebben az országban évtizedek óta megy az ajvékolás, hogy: "Jaj, de nehéz lakáshoz jutni.",

az állam meg kitalál mindig valami h*e "megoldást" a problémára (leginkább a társadalom egy-egy kiváltságosainak kedvezve csak a "megoldásaikkal"), a zemberek és az illetékesek meg fölnyomják még jobban a lakásárakat az épp aktuális problémákra hivatkozva (kereslet/kínálat, háború, infláció, kormány, ellenzék, külföld, USA, stb.), aztán minden évben folytatódik az ajvékolás és marad minden a régiben, hogy a legroggyantabb putri is huszonmilliónál kezdődik.

Mire jó ez?

Igen, frusztrál.

Szerencsére én még a csok előtt tudtam venni egy kis lakást (szülői támogatással), ha az nem lenne, nem is álmodhatnék semmiről. De így is van egy telkem, amire nem tudok építkezni olyan szinten robognak az árak évek óta

Nem kell saját lakás, a saját lakásból is ugyanúgy minden nap bejársz dolgozni. Így tök mindegy, ha nincs két lakásod befektetésre se tudod használni.

Mire nyugdíjas leszel, addigra ha normálisak a szüleid, nem elverték a lakást, úgy is örökölsz, testvéreiddel összeköltözöl, és megéltek nyugdójból.

Ma sok nyugdíjas luxusban él, özvegyként, egyedül nagy családi házban, ahelyett, hogy összeköltöznének valakivel inkább elmennek dolgozni.