Teljes értékű embernek számít aki 30 felett a szüleivel lakik?

Hát igen, itt mutatkozik meg a sikerorientáltság magyaros értelmezése:

Sikerorientáció = Sikeresekkel foglalkozz, sikerteleneket zárd ki!

A tévhihedelmek ellenére nagyon sokan önállóbbak az otthonra kényszerültek közül, mint akik külön laknak, de háztartásvezetőnek tartják az oda költöztetett barátnőjüket (vagy akár barátjukat). Munkahelyen meg ők azok akik jobban tepernek, és nagyobb teljesítményt nyújtanak.

Tudjátok miért? Mert nagyon ki akarnak törni az otthon lakásból, és bizonyítási kényszer van rajtuk. Nem is feltétlenül mindig másoknak, csak a tévhihedelmekkel annyira mérgezik őket, hogy néha már maguknak is kénytelenek.

Több helyen elhangzott, hogy már az nagy segítség lenne, hogy ha nekik is kiterjesztenék az önkormányzati lakás lehetőségét, de csak jött a köpködés az örököltektől és az aranyásóktól (akik rendszerint kiadták magukat vidéki gazdák gyerekeinek, akik keményen dolgoztak, de tanultak, és önerőből átvergődtek magukat a hitelen, de 25 évvel ezelőtt), hogy ingyen pénz nem jár az egyedülállóknak (önkormányzati lakás is havibéres), mintha ez nekik plusz adóteherrel járna. Bár az ilyenek meg is érdemelnék, mert példát statuálni valóak az ilyen kis "jó" indulatú emberek.

24. Hát ez elszomorító Tökös! :(

Én is valahogy így látom!

Amúgy ha alábbhagy a bizonyítási vágy, nálam ott meghal a történet! :)

"Társadalmunk azonban csak szelektíven empatikus, és a látszatra ad."

Nem fog meghatni. Ez a világ beteg! Ki kéne gyógyítani ebből!

"Sokaknál. Nálam is ha már magamnál alább hagy. De ez természetes dolog."

Én régen olyan voltam hogy próbáljuk meg teljes gőzzel, ész nélkül, ott is ott volt a bizonyítási vágy, legalább magamnak.

Aztán ahogy megtanultam elengedni a dolgokat, megláttam az értelmét is, miért érdemes küzdeni-bizonyítani és miért nem.

Megtanultam FELADNI! Nagyon csúnyán hangzik, de ebben végtelen megkönnyebbülés van. Néhol szomorúság is, mert azért vannak dolgok amikben hinni tudna az ember.

Na ez már egy más történet, nem csak rólam szól, pont ez a baj...

De az én életem mintha az emberek kontextusában működne.

29. Fú, erről a "Modern Times" jutott az eszembe! :)

[link]