Senki nem keres, senki nem ír, senki nem válaszol, senki nem hív, senki nem kérdezi meg hogy vagyok, nulla értesítés hónapok - lassan évek - óta. Mi a franc történt az emberekkel?

Én nagyon mást tapasztalok, igaz, a legjobb barátaim megvannak egy ideje már (20-15-8 éve), azért vannak valamivel újabbak is. Illetve szerető családom, párom

22 éves vagyok (nem elírás, az egyik barátommal 2 éves korunk óta vagyunk barátok)

Nehéz később barátságokat kialakítani. Társaságba csatlakozni még csak csak, de valódi barátokat nehezebb, mert nincs végtelen kapacitása az embereknek, és sokaknak van már addigra 'elég' (annyi, amennyit fenn tud tartani) barátsága.

Én azt látom, hogy tényleges kapcsolattartás helyett inkább az a kommunikáció került előtérbe, amelyben másoknak bemutatják, "mennyire frankón is érzik magukat"...

"X Y és Z társaságában fantasztikusan van/boldog/áldottnak/szeretettnek érzi magát", "karácsonyfás képek", megjelölik egymást, stb-stb...

Ha épp nem ünnepi képek, akkor is mintegy demonstratív jelleggel töltik fel az ilyen-olyan pózolós, vagy éttermi társaságos "álboldogságos" képeket.

Beszéltem egy csajjal, aki most néha magányos, de középsuliban hatalmas baráti köre volt. Nekem ilyenekben nem volt soha részem.

Azt mondta, hogy most érzi úgy rendben magát, mert most lehet igazán az, aki. Nem igazán értettem mit hadovál. Tehát konkrétan egy álarcot, egy maszkot vett fel, és úgy ment éveken keresztül.

Magyarul hazug kapcsolatai voltak végig. Tehát minél nagyobb jellemtelen, gyáva, megalkuvó kamu ember vagy, annál több "barátban" lehet részed. Minél erősebb jellem vagy, annál kevésbé lesznek barátaid, mert megijednek tőled az emberek, veled nem lehet szórakozni, nem olvadsz be a környezetbe. Erről van szó. Ha valakit sokan keresnek, akkor nem lehet erős jellem.