Ilyenkor ünnepekkor nem bányjátok meg akik nem válaltatok gyereket mikor látják a sok boldog családot ünnepelni gyerekeket örülni a csillogást a szemükbe látni és örülni az örömnének?

Isten mentsen meg, hogy gyereket vallaljak. Nincs annyi energiam, hogy pluszban foglalkozzak gyerekekkel is.

Nem lenne szabadidom, penztarcamat is megenne rendesen.

Honnan tudod hogy boldogak?

Normalis hogy unnepkor boldogsag van, de aztan lehet megint az van, hogy nem foglalkoznak vele rendesen.

A gyerek nem mindenre megoldás, de ezt sosem fogja felfogni egy olyan, akinek van kölyke és csak egy rózsaszín, cukormázas felhő közti életet él.

A válaszom amúgy: nem!

Annyi féle képen lehet boldog az ember, nem feltétlenül kell egy gyerek ahhoz hogy egy nap jó legyen. Őszintén én jobban élveztem a barátokkal való elő karácsonyt ahol közösen főztünk, viccelődtünk, meséltünk, társasoztunk, mit gyerekkel(bátyám gyerkőce) való karácsonyt.

Ezt mondom úgy hogy én alapvetően elvagyok a kis unokaöcsémmel, meg nem utálom a gyerekeket.

A gyerek nem egy játék amit ha megunsz leteszel, azzal bizony foglalkoznod kell akkor is amikor nyűgös amikor hisztis, amikor te vagy nyűgös meg hisztis.

Hát nem tudom. Én azt látom, hogy még 1 éves sincs a gyerek, de már elhalmozták mindenféle ajándékkal amit még 2-3 évig újra és újra oda lehetne adni neki, mert annyira kicsi, hogy még nem is érti mi történik.

Eleve érdekes ez a kisgyerekes ajándékozás. Mert annak még talán van értelme, hogy odamész odaadod neki. De mikor valaki elküldi az ajándékát, hogy neki vettem, majd adjátok oda az olyan semmilyen. Azt se fogja tudni a gyerek, mi honnan van, nem is fogja érdekelni.

Persze 60-70 évesen már szívás lesz megözvegyülve, senkinek nem hiányzó nullának lenni, de az meg messze van még :)

Az, h lefialtál, még nem egyenlő azzal, h a kölkök rádnyitják majd az ajtót vénségedre...

Nehogy néhany év múlva itt olvassuk a kérdésed, h miért ilyen hálátlanok a kölykeid, egy se néz feléd.

Rosszindulatú k5ög

Nálunk az utcában lakik egy néni tök egyedül. Néha mi nézünk rá, meg segítünk neki ezt-azt. Van egy pénzes fia, messze lakik, kb csak karácsonykor jön haza meglátogatni a már majdnem magatehetetlen anyját. Majd annyit fog ez segíteni neki, hogy később bearakja egy otthonba. És látok én még sok hasonló dolgot.

Anyám pl sztrókos beteg már 4 éve. Én ápolom. Az unokái csak addig jöttek el hozzá, amíg ünnepekkor kapták a borítékot. Mióta anya nagy beteg, azóta a 4 év alatt meg se látogatta egyik se. Nem kicsi gyerekekről van szó, hanem 20 és 28 évesekről. Ennyit az emberi háláról. Az én anyukámnak nagy szerencséje, hogy én igazán szeretem őt.