Ha a pénz nem boldogit akkor miért vágyik rá olyan sok ember?

Mert ez csak egy hülye mondás, a szegények nyugtatására. De én boldog csóróval maximum mesékben találkoztam :D

Nem attól vagyok boldog, hogy nézegetem a bankszámlámat, hanem azoktól, amikre költöm, legyen az tárgy, vagy élmény, mindegy. Mindig akkor voltam a legszarabb lelkiállapotban, amikor spórolni kellett, aztán érdekes módon amint rendbejött az anyagi helyzetem, én is szuperül éreztem magamat megint.

Nem bullshit, hanem milliószor bizonyított tény, hogy egy bizonyos szint felett (legalsó középosztály) a vagyoni helyzet és az egyén boldogsága között semmilyen kimutatható korreláció nincs.

Az az oka a végtelen értelmetlen hajtásnak, hogy már nincs vallás és ideológiák sem, ezért a média, a marketing belemanipulálta az embereket abba a hazugságba, hogy az anyagi javak és a tárgyak értelmet és boldogságot adnak. Miután semmi nem volt már a helyén, amit le kellett volna cserélni, mint értelmet és boldogságot kínáló dolog, ezért egy egyszerű és működő pszichológiai trükk kellett csak hozzá, hogy elhitessék a tömegekkel, hogy tényleg ez az igazi élet (miközben minden harmadik ember mentális beteg, és egyre nagyobbak a szociális különbségek, tehát még az sem igaz, hogy összességében jobban élnek az emberek). Ócska világ ez.

Ha pénz nem boldogít akkor mivel magyaráznád az árucikkek eladását vagy utazásokat.

De ide vihetjük azt is hogy jó sok ember van, aki eleve magára költi a pénzét.

Ha nem számitana a pénz vagy az, amit veszel rajta akkor maga a fogyasztás vagy a kereskedelem sem létezne.

A pénz nem boldogit. Tényleg ?

Mondanák egy tök érhető példát. Az én nagyszüleim vidéken laktak 1 házban. A szovjet rendszerben éltek és nőttek fel.

Kb annyi örömük volt hogy volt hol lakniuk meg volt egy rádiójuk meg egy tv-juk.

Soha nem mentek sehová még az országon belül sem.

Ezzel szemben én már tudok utazgatni van fizetésem normális helyen lakom a következőnek éppen Milánóba fogok majd elmenni tavasszal.

És minden olyan kényelmi eszközt megtudtam venni amit magyarba meglehet. R.hadt nagy tv házi mozi rendszer, erősítő, 1 milliós pc… Xperia 1 IV.

Egyébként nem is igazán a pénz boldogít hanem az élmények meg az eszközök amiket vehetsz rajta.

Szegény nagyszüleim pl soha nem jártak Lugano-ban.

Azért vágyik rá sok ember, mert szükség van rá egy bizonyos szintig. Nem azért vágynak rá, hogy boldogok legyenek, hanem mert elengedhetetlen. Ezutáni fokozat az, hogy a boldogságot okozó dolgokhoz is pénz kell. Akkor boldog valaki, ha azt csinálja amit szeret. De pl csak akkor tud elutazni valahova, ha van rá pénze. Aztán van olyan ember is, aki attól a tudattól boldog, attól érzi jól magát, hogy képes pénzt szerezni, nincs már többre szüksége, de ez okoz örömet neki.

A mai világban igaz, hogy önmagában a pénz nem boldogít, de az élet minden területén szükség van rá. Persze van néhány lehetőség, elvonulsz valami kolostorba, stb., de ez nyilván csak néhány embernek megoldás.

A pénz csak egy bizonyos pontig boldog itt!

Van egy saját lakásod, ami hitelmentes és van mellette több milliód, sajátkocsi és minden amire vágytál. És utána? Semmi!

Sokan nem tudnak leállni, hajtanak és dolgoznak, hogy több legyen, de ők maguk se tudják hogy mire!

A szegények is lehetnek boldogok, nem csak a gazdagok!

Máshogyan kell nézni a világot, és akkor rádöbben az ember, hogy a pénz csak úgy néz ki, mintha számítana is valamit. Pénzért sok mindent lehet vásárolni, de boldogságot NEM!!!

20:17

pontosan, sztem is.. pont azokat a dolgokat nem lehet megvenni amik igazan szamitanak.. szeretet(feltetel nelkuli), oszinte erzesek, egeszseg stb

de csak a penznek van "erteke".. nem is ertem.. vagyis pont ez a baj hogy de.. sajnos

#17el maximálisan egyetértek.

A pénz szükséges ahhoz hogy több lehetőséget kapjunk a boldog éltre.

Ha minden erőforrásunk (idő, energia...) a létfenntartásra megy el, abból a helyzetből elég nehéz elérni folyamatosan.

De ha valaki egy középosztály szintjén van és nem boldog, az milliárdosként sem lesz az. Egyszerűen azért, mert nem érti a saját működését sem, így hiába próbálkozik, maximum egy látszatot tud generálni magának. Példaként említeném a nagy sztárokat, akik hű de happyk a színpadon és a vlogokban, kilószámra veszik a guccit, aztán olvassuk hogy depresszióval szanatóriumban vannak.

Persze, ha valaki szociopata vagy pszicjopata, annak esélye ninc a boldogságra, őket megértem hogy a pénz jobbá teszi az életüket, ezért alárendelik annak megszerzésére. Boldogság híján be kell érniük ennyivel.

A többiek viszont szerintem egyszerűen csak tévednek. Vagy kifogást keresnek arra, hogy miért nem magukon kellene "állítani" ami az én értelmezésemben fejlődést jelent. Alárendelik magukat a belső félelmeiknek, ezért nem tudnak boldog életet élni. Mert szerep játszanak hogy a félelmeik ne váljanak valóra. A szerep viszont nem mi vagyunk, sose lesz boldog aki nem magát adja legalább a saját belső közegében. Vagy saját magának.

Lehet boldogabb lennék, ha látnám a lehetőséget, hogy kigazdálkodjak egy jogsit, tízévesnél újabb pc-t vagy ne adj isten laptopot, egy istenverte basszusgitárt, netán egy melléképület alapanyagát, hogy ne toronyban álljanak a szerszámok arra alkalmatlan helyen... Esetleg ebből az omladozó házból egy szép tanyára költözni, 20 évesnél jóval újabb autóval járni, és nem is nullextrással, érted. Dimenzióugrás a hóvégi csóróság újratermelésétől odáig, hogy elkezdj élni életed derekán valahogy. Csak a bevételforrás hiányzik, és akkor nem boldogít, igaz?

Tény, hogy minden hülyét nem fog automatikusan boldogítani, de életképes ember nem elinni meg felzabálni akarja majd, hanem céljai vannak és átrendezi az életét a számára leginkább alkotó felállásra. Ha már belátható időn belül elérhető ez, az is boldogít, még ha el is van valaki évekig a középosztálybeli lét langyos szarában. Csak a lehetőség, hogy kezdhetsz valamit magaddal, ahelyett, hogy az éhenkórászként hanyatló cgnyéletet kellene újratermelned havi 160 órában alsó hangon, mondhatjuk, hogy boldogít.