Ilyen fiatalon kapuzárási pánik?

A rosszindulatú és a "Szomorú, hogy a fogyasztásban mérik a boldogságot" típusú kommentek íróihoz szólnék először.

Milyen fogyasztásról beszélünk? Fogyasztás ide vagy oda, egy fiatal férfi számára igenis az emlékezetes és örömteli pillanatok közé sorolható pl az, hogy lett egy saját autója. És nem a birtoklási vágy miatt, hanem maga az érzés és a szabadság miatt, amit az akkor nyújt. Ez az érzés már nem lesz meg akkor, amikor lecserélem, vagy veszek egy újat. Ezt egyszer éltem át. És ez igaz minden másra.

Lehet valakinek egy diploma megszerzése is csak egy kötelező rossz, de számomra óriási élmény volt az egész egyetemi lét. Elmenni egy gólyatáborba, életreszóló kapcsolatokat kiépíteni, érezni, hogy megalapozom a jövőmet, és hogy valami nagy dolog vár rám ez után, elindítja a karrierem, stb.

Az összes pontot ki tudom fejteni. És az egész kérdésem arról szól, hogy az életemet meghatározó dolgok már megtörténtek, és soha nem lesz újra első. Mehetek újra egyetemre, nem lesz olyan. Egy friss párkapcsolatnál se fogom azt érezni, mint amikor gimiben szerelmes voltam életemben először. Az életemnek még csak (ha szerencsém van) az 1/3-nál tartok, és tulajdonképpen nem látom, hogy mi fog történni az életemben, ami hasonlóan emlékezetes lesz.

"Hát az nem hangzik jól h azért hozunk egy újabb életet evilágera , mert unatkozunk,"

Miből következtettél erre, hogy csak ezért hoznék új életet a világra? Segítek: semmiből.. Régóta vágyom a szülőségre, és bár voltak hosszútávú kapcsolataim, jelenleg nincs kilátásban ehhez partner, mindenáron pedig nem szeretnék. És ez azért nem tud motiválni, mert mint írtam, nem csak rajtam múlik. Ez az életem többi részéről nem mondhatóel. Nincs garancia arra, hogy valaha is lesz gyerekem.