Érzéketlennek neveznek, ha szavakkal a másik tudtára adom, hogy nem olyan fontos. Nem olyan fontos, mint én magam, nem érdekel annyira, amit mond, mint a magamé, nem annyira fontos ő nekem, hogy ????

Vegyünk egy szituációt: valaki találkozni akar veled, melléd akar ülni a buszon, keresi a társaságod, hív stb. Nem pont romantikus értelemben, de akár úgy is lehet. Vagy csak simán egy kolléga, kolléganő, még akár a saját családtagod is lehet az. És amit ő érez (szavakkal kimondja, vagy akár csak a jelzései alapján), azt te nem érzed. És nem akarod megbántani, nem akarod, hogy fájjon neki, de jó az, ha azt mondjuk neki: persze, majd beszélgetünk. Én is találkozni akarok veled, újra és újra. Én is jól érzem magam veled. Nekem is épp olyan fontosak a beszélgetéseink, mint neked. Nekem is épp annyit jelent a kapcsolatunk, mint neked. Fontos vagy nekem.

Miközben nem így érzel, a találkozásaitok nyűg, nem bántott téged a másik, de neked ő nem ér semmit, ha találkoznál vele, nem azért tennéd, mert neked ez jó érzés, hanem hogy ne bántsd meg. Nem lehet ezt megmondani? Nem az első alkalommal, hanem mikor nem fogja fel a finom hárítást, a kifogásokat. Vagy pont azért az elején, mert korrekt ember vagy és nem akarsz kifogásokat keresni. Amikor az anyádnak is azt mondod: jaj, felhívnálak, megtenném neked ezt meg azt, de olyan sok a dolgom, nagyon elfoglalt vagyok. Miközben tudod, hogy ez nem igaz, egyszerűen csak nem jelent neked annyit a társasága, hogy az idődből erre áldozz. Jobban szereted a saját társaságod, vagy valaki másét. Egyszerűen az anyádat (tesódat, kollégádat, xy-t) egy fárasztó valakinek találod.