Veletek volt már olyan, hogy egy boltos vagy pultos olyan bunkó stílusban beszélt és viselkedett, hogy inkább sarkon fordultatok és távoztatok vásárlás nélkül?

Nekem volt, hogy egy eladó kis csaj nem köszönt és nem is fogadta a köszönésem sem, meg aztán elfordulva tőlem és nem zavartatva magát cseverészett egy másik csajjal. Na, erre kifordultam abból a boltból, mert elment a kedvem attól, hogy olyan helyen vásároljak, ahol xarnak a vevőre sőt, zavaró tényezőként fogják fel a jelenlétét.

Aztán egy száz forintosban is volt olyan, hogy az álldogáló eladótól kérdeztem valamit, mert nem találtam egy terméket, mire ő elmutatott valahová a távolba, hogy ott keressem - ahelyett, hogy eljött volna velem és konkrétan segített volna.

Nem értem, hogy minek megy valaki eladónak, ha utálja az embereket és lusta kiszolgálni.

Értem én, hogy biodíszletnek jól mutathat, de szerintem a vevőt kvára nem az eladó dekoratívsága érdekli, hanem az, hogy megkapja, amiért jött.

Ha krvákat akarok látni, akkor nem boltba megyek be..

Nekem már volt. Pékség. Bementem, se nem köszönnek, se semmi. Ott álltam perceket mire az eladó letette a telefonját és megkérdezte flegmán, hogy "Mi kell?".

Mondtam, hogy nem kell semmi, és otthagytam. Írtam véleményt a helyről Google-ben. Ahogy láttam mások is pontosan ugyanilyen fogadtatásban részesültek.

Egyszer benzinkúton akartam vásárolni este. Az eladó kint bagózott, mondta hogy fel van mosva várni kell. Vártam 10 percet aztán amikor már a harmadik bagóra gyújtott rá akkor ott hagytam. Azóta elvből nem tankolok azon a kúton.

Kajáldában is jártam úgy, hogy harmadjára kezdtem el mondani, hogy mit szeretnék, csak közben a kiszolgáló hölgy folyamatosan hátrafelé pofázott, aztán egyszer a mondatom közepén sarkon fordult és elment hátra. Én meg mondtam hangosan hogy elmehet a most már a büdös p*csába, és otthagytam a helyet. Azóta be is zárt.

Igen, volt ilyen. Egy ruhaboltban az eladónak nagyon rossz napja lehetett, vagy nem tudom, de minden baja volt... Magasan voltak a ruhák, egyedül nem tudtam elérni, és megkértem, hogy vegyen le nekem egy darabot. Azt mondta, ilyen elképesztően lekezelő stílusban, hogy nem, mert rám biztos nem lesz jó. Tény, nem vagyok egy nádszál, de kövér se. Addig nyaggattam, csak levette, és felpróbáltam. Természetesen jó volt rám. De miután annyira bunkó volt, csak azért sem vettem meg. Visszaadtam a kezébe, sarkon fordultam, és elmentem. Azóta se jártam ott, pedig sokszor utamba esne.

Egyébként nem én voltam akkor az egyetlen a boltban, akivel így viselkedett. Hallottam, hogy másokkal is hogy beszélt. Konkrétan ha hozzányúltál egy ruhához, és nem tökéletesen ugyanúgy raktad vissza, utánad ment, és rádripakodott, hogy ezt nem szabad. Nem én voltam az egyetlen, aki otthagyta.

Nekem a Rossmannban volt nagyon rossz élményem, azóta nem is megyek oda.

Ajándékkártyát szerettem volna venni, körbejártam. Mindent, de nem találtam sehol. Gondoltam, biztos a pénztárnál van. Ebben az üzletben úgy van, hogy egymás mellett sorban vagy négy kassza, egymástól fél méterre, odaálltam az egyikhez, de eladó egyikben sem volt. Nem siettem, úgyhogy vártam türelmesen, meg nézegettem azokat a cuccokat, amik ott voltak. Erre odajött hozzám a biztonsági őr és tök bunkón odaszólt, hogy az a pénztár zárva van, amelyiknél állok, a másikhoz kellene állnom, de mondom, max egy lépést kellett tennem, hogy ahhoz álljak és ott sem volt eladó. Rosszul esett, mert tényleg tök bunkón szólt oda, de odaálltam ahhoz a kasszához, amelyikhez mondta. Vártam tovább, mert ugyanúgy nem jött eladó, de már bántam az egészet, inkább mentem volna máshová... Vagy öt perc múlva jött az eladó, mondtam neki, hogy ajándékkártyát keresek, de nem találok. Erre még viszonylag kedvesen mondta, hogy a sorok között van, nem a pénztárnál, mondta, hogy ahol most állnunk, a bolt másik végén, szemben lesznek. Odamentem, de tisztítószerek voltak ott, hiába kerestem ott, ahová mutatott. Visszamentem hozzá, mondtam, hogy sajnos nem találom, segítsen már legyen szíves (senki sem volt a pénztárnál vevő akkor), de nem jött ki, hanem tök mérgesen mondta, hogy "A FEHÉR OSZLOPNÁL KELLENE KERESNI!!" ... Nagyon rosszul esett, mert én nem ilyen stílusban beszéltem vele, plusz nem mondta az előbb, hogy a fehér oszlopnál kell keresnem, csak hogy a pénztárral szemben, amihez amúgy közel sem volt ez az oszlop. Mindegy, mondtam jó, odamentem a fehér oszlophoz, de ott meg embermagasságig voltak feltornyozva wc papírok, hiába jártam körbe, sehol se találtam. Látta a biztonsági őr, hogy keresgélek, erre a pénztár mellől odaordított nekem, hogy "OTT ÁLLSZ ELŐTTE, NEM HISZEM EL, HOGY NEM LÁTOD!!!" baromi megalázó volt, meg érted, felnőtt nővel (se) ne ordibáljon nyílt színen, ok nélkül egy ott dolgozó... Már kb bőghetnékem volt, akkor láttam, hogy a wc papír tornyok fölé a fehér oszlopon fehér polc felszögelve és azon a fehér ajándékkártyák... Hát ez annyira evidens, hogy mindenkinek elsőre meg kell találnia... Ráadásul nem volt csak anyáknapi, bőven anyáknapja után, úgyhogy venni se tudtam semmit... Kifelé mondtam a pénztárosnak, hogy sajnos nincs olyan, amilyet kerestem, erre semmit se mondott, de amikor leraktam a kosarat és elindultam kifelé, utánam kiabált megint tök idegből, hogy "KÖSZÖNJÜK A VÁSÁRLÁST!!!" ... Fogalmam nincs, mi bajuk volt, de nekem elb*szta az egész napomat és azóta se vagyok hajlandó Rossmannba bemenni.

Nekem az is kedvencem, amikor kérdezel valamit az eladótól, vagy csak beállsz a kasszához és ilyen rohadt nagy világfájdalommal teli sóhajjal jön oda.

Amúgy sokkal rosszabb, amikor már rá vagy utalva az ilyen baromarcúakra.

Egyszer szemüveget csináltattam, meglett, érte mentem, és hát amikor felvettem akkor mocskosul torzított. Konkrétan mozgott velem az egész világ. Ráadásul érződött, hogy valami teljesen más, olcsó lencse van benne, nem az aminek kell. Úgy láttam benne mintha az egyenesek görbék lennének, és valami szellemképes TV-t néznék.

Visszamentem a panaszommal, amire egy fiatal kis p-től csak ilyen Facebookos idézetet kaptam válaszul, hogy "türelmesnek kell lenni, meg fogja szokni". Közöltem, hogy hordom napok óta, egész életemben szemüveges voltam, egy jó szemüveget sosem kellett megszoknom.

Ráadásul az is felcseszte az agyam, hogy felvettünk jegyzőkönyv félét, és egyáltalán nem azt írta le amit mondok. Csak valami általános "nem tudja megszokni" szöveget. Már konkrétan mondtam, hogy diktálom én, de azt írja amit mondok.

Abban maradtunk, hogy megpróbálom viselni még 1-2 hétig. Próbálkoztam, szar volt, szédültem, fejem fájt, visszavittem. Azt láttam, hogy amikor meglátott a kis p, akkor direkt nem ő jött oda, hanem odaküldte a másik p-t. Aki elkezdte megint nulláról a meg kell szokni szöveget.

Nagy nehezen sikerült eljutni oda, hogy cseréljék a lencsét. Amit végül megtettek, 1 hónapomba került. Viszont a keretet megcsavarodva, karcosan kaptam vissza, a gyári csavar helyett is valami teljesen más méretűt raktak be aminek a feje is meg a vége is bőven kilógott. Megint visszavittem, már száj húzva jöttek oda, az egyik p elkezdte a 100+ ezres keretet kézzel csavargatni, amire felálltam, elköszöntem, és otthagytam őket.

Írtam a helynek egy szép hosszú panaszlevelet, mondtam, hogy kérem vissza a pénzemet. Megírták hova menjek, pénz vissza és ott voltam hogy bő 2 hónapos huzavonával mehettem újra szemüveget csináltatni.

Sajnos ez alap mentalitás, hogy amíg rád kell sózni a szart, addig kedvesek, aranyosak, de ha bármi gond van akkor teljes elzárkózás és dilettáns viselkedés.