Aki leszokott a dohányzásról, könnyen ment a leszokás? És hány év után szoktatok le?

Nem tudom pontosan, legalább tíz év után raktam le, közben volt fél és másfél év is, amikor azt gondoltam, hogy vége, de nem. Az áttörést a belső őszinteség hozta meg, hogy hajlandó voltam ténylegesen végiggondolni, hogy szeretek cigizni, meg hogy mi mindenért jó, és azt is, hogy kicsit azért béna sok szituációban, meg hogy szagod van tőle, képtelen vagy két órát ellenni a seggeden, gyakorlatilag egy folyamatos vékonyfosás logisztikáját kívánja a dolog. Meg hát ugye kiadós éves költség, köhögés, nevetségesen hamar kifulladás futástól, lépcsőzéstől, és hát a várható hosszútávú hatásai és kockázatai... Eljött az utolsó, Carr könyve elég nagy támasz volt, de épp akkor olvastam Eckhart Tolle - Új Föld című könyvét, az is eléggé beüthetett. Csomó vizet ittam, hogy a szomjúság már ne szivasson, és igyekeztem tisztában lenni azzal, hogy hosszú lesz ez megint. Pár hét alatt megszokod, aztán kb fél év után azt veszed észre, hogy nem kell semmi, végig olyan, mint cigivel a szájban lazulgatni. Csak ez ingyen van, nem köhögsz fel éjjel, tudsz sprintelni meg minden, nem bűzlesz, nem rád kell várni, nincs a "már csak pár szál van" szitu, élvezed egy mozi minden percét, nem kojtolsz mások pofájába, nem szorulsz kijelölt helyekre, nem néznek úgy rád mindenhol, mintha te dobtad volna el az összes többi csikket, satöbbi.

Én rágózni kezdtem evés helyett, így nem ettem többet. Viszont napi 1-2 csomag rágót elfogyasztottam (amiről már könnyű volt leszokni).

Nekem viszonylag könnyen ment. 6 évig bagóztam (13-tól 19 éves koromig). Fél-egy doboz volt a napi adagom (stressz mennyiségtől függött).Aztán egyik nap éppen a reggeli első cigimet szívtam és azon kezdtem el random gondolkodni, hogy igazából már mennyire szarul esik cigizni. Büdös, égett papír ízű, drága. Elszívtam, elhajítottam jó messzire a csikket és azóta se gyújtottam rá. Első pár nap fura volt. Úgy éreztem mintha valami hiányozni, mintha nem lenne teljes a napom, aztán megszoktam. Nyilván én kivételes eset vagyok, mert a legtöbb embernek azért ennél nehezebben megy a leszokás. Főleg azoknak akik màr évtizedek óta dohányoznak.

Hát, meg akik tüdőznek is, azt se harmatgyenge kislánycigivel, azoknak nem pár fura nap.