Most ezt ,hogy tegyem jóvá? egyetemi bukás másodjára (Nem provokáció)

Az a baj, hogy ez már az elejétől fogva olyan, mint egy groteszk Franz Kafka-novella. Semmi nem működik rendesen ebben a sztoriban. Mondhatnánk azt, hogy hát őszintének kellett volna lenni... de akkor mondjuk ki azt is, hogy szülői részről legalább egy minimálisan értelmes hozzáállás kellett volna. Gyakorlatilag te sakkban voltál tartva, mert ha nem hazudsz, akkor utcára kerülsz. Ilyen körülmények között erkölcsileg nem lehet elítélni, ha az ember nem mondott igazat. Engem is volt, amiből elkaszáltak, mégsem lett belőle probléma. Azért, mert volt egy normális családi hátterem. (Oké, apám azért elég sokszor távol állt a "normális" jelzőtől, de anyámmal, meg anyai ágon a többi rokonnal soha nem kellett titkolóznom. Velük mindig lehettem őszinte, és ha gáz volt, akkor segítettek, nem pedig fenyegettek.) Ha nekem kellett volna olyan döntés elé néznem, hogy vagy hazudok, vagy mehetek csövesnek, nem kérdés, hogy én is hazudtam volna. Annyi a különbség, hogy én már ekkor azt néztem volna, hogy hogyan tudnám magamat függetleníteni tőlük.

Ezt a szégyen-dolgot meg túlreagálod. Pláne az 5 éves kisöcsivel. Tudod, én országos tanulmányi versenyeket is megjárt ember voltam, de volt olyan rokonom, aki meg alig bukdácsolt el a szakmunkás bizonyítványig. Mondjuk nem azért, mert buta volt, hanem inkább lusta, de szerintem ez részletkérdés. Egyszer sem jutott eszembe olyanokon morfondírozni, hogy ő most szégyent hozott rám. Dehogyis. :-) Az az ő egyéni dolga, hogy mit, és hogyan taul, meg hogy hogyan képzeli el az életét. Ha valami megvetendő dolgot csinálna, azzal sem rám hoz szégyent, hanem magára.

Ami meg a tanulást illeti: nem a diplomától lesz valaki ember. Barátnőmnek sincs, mégsem gondolom, hogy bármivel kevesebb lenne nálam. De hogy a kontraszt meglegyen, olyat is tudnék mondani, akinek 4 diplomája van, és emberileg egy hulladéknak tartom. (És nem csak én...)

A másik dolog: attól senki nem lesz bukott, meg rossz ember, amiért valami nem megy neki. Sok diplomás embert ismerek. Pedagógusokat, kutatókat, orvosokat, informatikusokat, stb. Meg merem kockáztatni, hogy nincs köztük olyan, aki bármilyen szakon helyt tudna állni. A saját szakterületükön általában magas szinten állnak, sőt, skan még az azzal rokon, vagy őket egyszerűen csak érdeklő területeken is jók, de mindenkinél található olyan, amibe bizony beletörne a bicskája. Veled is ez a helyzet. Van egy olyan érzésem, hogy egyszerűen rossz szakra mentél. Ettől még más szakon simán helyt tudnál állni. Amellett, hogy azt is fenntartom továbbra is, hogy nem csak a diplomás ember ér valamit.

Egyébként... nem vagyok hazugságpárti, de a jelen helyzetben én mihamarabb elköltöznék, és valahogy bekamuznám, hogy lediplomáztam. Bocs, de nekem az, aki kidob otthonról, ha valami nem az ő elképzelései szerint sikerül, az nem anya. Az ilyen szülőktől igyekeznék minél hamarabb eltávolodni, függetlenedni.

"Meg azt is szégyellem ismert család gyereke vagyok, és szégyent hoztam volna a szüleimre, ha árufeltöltő vagy akár asztalos leszek."

Már bocsánat... de ez megint csak buta hozzáállás. Nekem nagypapám megyei szinten ismert és elismert pedagógus volt, sőt, országos lapokban is gyakran publikált. Nyugdíjas korától kezdve pedig több könyvnek, egyetemi jegyzetnek a szerzője. Tudod, ő mit mondott? Azt, hogy az a fontos, hogy boldogok és egészségesek legyünk. Az meg soha nem szégyen, ha valakinek tisztességes munkája van. Az asztalosokat sem kéne lenézni. Rendes, tisztességes munka. Emellett hasznos is. Egy asztalos számtalan dolgot meg tud csinálni a ház körül, amit más egymaga nem.

Leginkább anyád az, aki szégyen. Feltételekhez szabni, hogy kvázi mikor tekint a gyermekének? Ez a gáz, nem az, hogy ha nincs valakinek diplomája.

Kérdező!

Az 5 éves öcsédre nehezen tudnál szégyent hozni! Azt se tudja még, mi az!

Az, hogy nem mennek bizonyos tárgyak... és, akkor mi van?

Nem kell diploma a sikeres élethez!

Nekem 2 szakjogászi diplomám is van a jogtudományokból, nem igazán számít semmit abból a szempontból, hogy milyen ember leszel.

Ha mindenképpen a diploma a célod, akkor keress egy olyan szakot, ami érdekel....

Azt mondod Keleten élsz... mi lenne, ha elköltöznél?

Az meg, hogy a szülők mit mondanak.... amit akarnak.... nem tőlük függ, hogy milyen életed lesz.

Ha tényleg fontos vagy nekik, támogatni fognak, bármilyen döntést is hozol az életeddel kapcsolatban.. ha meg nem, akkor kapják be..... akkor nem érdemelnek meg téged.

Akkor neked se kell majd törődnöd velük, később.

Na, látod! Van még reménysugár a 13-as szövegdobozban foglaltak szerint! :)

Írtad már, hogy hány éves vagy mindössze?! Mert szerintem még csak huszonéves lehetsz!

Csillagászati szakkal lehet igazán VAGYONOKAT(!!!) keresni. Én is csak mostanában tudtam meg!!!

Én szolidaritok innen, hogy sikerüljön kitörnöd a mélyszegénységből!