Tesi órán való elesésért jogos az 1es?

Nagyon durva,h ertelmetlen butasagokat tanitanak,mint aszekrenyugas. Nem kene kotelezove tenni az ilyesmit.

Az is felhaborito,h elvesztegeti a gyerek ertekes idejet enekoraval ,irodalommal,meg tortenelemmel. Semmi hasznat soha nem vesszuk. Gazdasagi oktatasra ldnne szukseg,’matek,kemia,fizika,nyelvtan,nyelvek tanulasa.

Nagyon durva,h ilyen van.

Megerdemelte volna a tanar,h hazafele szepen kigancsoljak es elessen o is. Undorito az ilyen tanar.

9#

És tényleg😂

Vagy lenyomják farmer pulóverbe amikor osztályozzák a tornafeladatokat.

Ahhoz, hogy valaki tesitanár legyen, címeres faxnak kell lenni többnyire. Életemben nem láttam még korrekt, jófej tesitanárt, aki nem edzőből lett tanár. Most, hogy tanárszakos vagyok egyetemen, elmondhatom, hogy a tesis hallgatók közül se ismerek olyat, aki jóarc lenne. A lányok fenyegető aurások és nem túl okosak, a fiúk meg kb, mintha valami fél-idióták lennének. Egy szaktársam hatszor magyarázta el az egyiknek, hogy nem tud csak nyelvtan vagy csak irodalom szakos lenni, mert az a kettő egynek számít, és azóta sem értik. Közös órákon meg az isten óvjon, hogy csoport vagy páros feladatban egy tesissel rakjanak egybe. Ott ül melletted kussba és várja, hogy majd mindenki más megcsinálja helyette. Legalábbis az évfolyamon ilyen az összes, amelyiket ismerem.

És nem, nem elfogadható, ha lesérülsz órán, akkor kiröhög, meg bebassza az egyest. Csak a tesi tanárok ilyen defektes szerzetek, akiknél ez full normális. Nálunk is voltak ilyen fincsi dolgok anno általánosban. Csajszi ötödikben leesett a gerendáról osztályzáskor, bicegett láthatóan, sírt, az a nyomorult tanár meg ordított neki a terem túlvégéből, oda se ment megnézni, hogy mizu, hogy beírja az egyest, ha nem takarodik vissza a gerendára. Meg ha mensizel, akkor a férfi tanár jegyzi füzetbe, hogy mikor kértél felmentést erre hivatkozva úszás alól, de ha nem jön ki, akkor üvöltve megaláz osztály előtt. Ehhez képest fiúknak, akik soha nem úsztak felmentés nélkül, egy kva szót nem szólnak. Ja meg szeretik alázni az ügyetlen gyerekeket. Abból lesz tesitanár, aki inkompetens, szadista, debil, de kell az a diploma. Tisztelet annak a kivételnek, amit még elmondásból sem tapasztaltam, hogy létezne.

És nem, nem normális egyest adni arra, ha megsérül gyakorlat közben. Adjon egyest, ha nyomós ok nélkül meg se próbálja. Nem egy fontos tárgy, arra jó, hogy mozogjon a kölyök, jó lenne arra törekedni minden erővel, hogy ne utálja meg a közoktatás alatt. És értem, trágya a tanterv, nem azt mondom, hogy ignorálja, mert nem, tudom, hogy nem lehet. De az már sokat segít, ha nem alázza a gyereket. Csak szomorú, hogy ezt ki kell emelni és nem pedig alap.

Nálunk matekórán is volt már felelésnél ájulás, delikvens nem tudta az anyagot, bestresszelt. Mégse kapott egyest. Ez lenne a normális. Az emberségesség.

Nem tudom, most hogyan működik ez, de régebben volt egy olyan irányelv, hogy készségtárgyakból gyakorlatra nem lehetett elégtelent adni. Ráadásul az értékelés szellemiségével is ellentétes az, hogy egy részben teljesített feladatot nullára értékeljenek. Ha már egyesek szeretik öszehasonlítgatni más dolgozatokkal, matekdogánál sem úgy van, hogy csak akkor kapsz rá egyesnél jobbat, ha kitűnő. Sőt, érettségin már azért is jár pont, ha logikailag helyesen elkezdted a feladatot.

#10 "A röhögés egyébként természetes"

Háát nem tudom. Egy olyan helyzetben, amikor egy rossz mozdulat akár az illető egészségébe, vagy durvább esetben az életébe is kerülhet, én nem vagyok benne biztos, hogy olyan természetes és normális a nevetés. Főleg attól nem, akinek tisztában kellene lennie a helyzet komolyságával.

Mellékes vélemény: pont az ilyen esetek utáltatják meg az emberrel a sportot. Eleve aki ezt a szekrényugrás nevű böszmeséget kitalálta, és általános- meg középiskolában alkalmazta, az sem ép elméjű. Veszélyes, nehéz, és sokaknak ijesztő. És emellé még jön minden motiváció arculcsapása, az elégtelen. A testnevelésnek arról kellene szólnia, hogy megszerettessék a testmozgást, és ez által is elérjék, hogy az emberből egy egészséges felnőtt legyen. Nem pedig arról, hogy lenézzük, és megalázzuk.

#16: Az ember eredendően úgy születik, hogy vágyik a tanulásra, az ismeretlen megismerésére. Aztán a 60-80 százalékuk 14 éves korára olyanná válik, aki már a lehető legkevesebbet akarja tudni a világból. Sajnos ez a rendszernek is a hibája. Nem vagyok iskola-ellenes, tény, hogy amiket elértem, azokat az iskolának is köszönhetem, de kár lenne tagadni, hogy nagyon komoly problémák vannak a rendszerben.

Ami a sportot illeti: most vagyok 40 éves, 10 éve hobbi szinten, de aktívan sportolok. Igazm a sportágak változtak, biciklivel kezdtem, aztán jött a foci, most meg a hosszútávfutás a kedvenc, de abban, hogy életem első 30 évében rá nem lehetett volna venni, hogy önként mozogjak, annak egyértelműen a testnevelésóra volt az oka. Arra nagyszerű volt, hogy megutáltassa velem (és még sok másik gyerekkel is) a testmozgást. Pedig nekem egész korrekt tanáraim voltak.

Nem.

Startból tesin, zenén vagy rajzon a jegynek sincs értelme.

Alapból azt se értem, hogy egyáltalán ezek hogy kerültek be a tantárgyak közé főleg ilyen formában.

Max 7.-esek voltunk, mikor páros lábbal távolugrásra kaptunk tornából jegyet. Lányoknak 160 centit kellett ugrani. Na a helyhet az, hogy én most felnőttként is csak 156 cm vagyok, s volt egy olyan osztálytársam, aki akkor nekkem vállig ért. Ő is 160 centit kellett ugorjon s a 180 centis égmeszelő is. Hasonló volt pár évvel később. Volt egy pár cm híjján 2 méter magas fiú osztálytársam, s egy akkora mint én (ha nem is pont akkora, de 160 cm alatt volt), és természetesen mindkettőnek ugyanakkorát kellett ugrani. A 2 méteresnél a tanár konkrétan kijjebb kellet húzza a mérőszalagot, akkorát ugrott. Neki nem az volt a kérdés, hogy vajon tud-e akkorát ugrani, mint a minimálisan megkövetelt, hogy ne pont a torna jegy rontsa az átlagát, hanem ott fogadtak a haverjaival, hogy vajon meddig ugrik el.

Futásnál dettó. Nem mindegy, hogy egy lépéssel mennyit teszel meg. Ez egész jól szemlélteti: [link]

Vagy pl tőlem is vártak el mindenféle manővert a kézilabdával, úgy hogy nem tudtam rendesen megfogni egy kézzel, mert kicsi volt a kezem. Kapura dobás előtt a gyors kézhátrahúzás még akkor se ment volna, ha akarom, mert esett ki a kezemből.

Az meg hogy min hangzik jól vagy mi szép egyrészt teljesen objektív, másrészt meg az általánosságban elfogadottat a társadalom alakítja. Szóval mikor egy diáknak a zenetanár 1-est ad, mert farcsul énekel, akkor tulajdonképp nem a diákot pontozza, hanem saját magát. A felelő arról nem tehet, hogy ami összehozott az éppen ott éppen akkor nem arat osztatlan sikert, miközben lehet hogy ha feltenné YouTube-ra milliós nézettsége lenne.

Ugyanez a rajznál. Picassonak ez a festménye pl több millió dollárt ér, mégis ha beadtam volna rajzórán, mint egy rajz egy emberről, tuti egyes kaptam volna rá, olyan ótvar [link]

Ezek tipikusan olyan dolgok, amiket tanulni nem lehet, és azt se lehet egyértelműen meghatározni, hogy mi a jó s mi a rossz. Se megérteni nem tudod, mint pl a vércsoportok öröklődését, de még csak bemagolni se, mint egy matek képletet.

Bármit csinál otthon a gyerek, nem lesz szebb énekhangja, nem lesz jobb kézügyessége és a testi paraméterei se fognak megváltozni, hogy egy tornagyakorlatot könyebben megtudjon csinálni.

Így voltaképp ezeken mit is oszályoznak? Hogy ki mennyire volt szerencsés a genetikai lottón? S hol vannak azok a részek, amiket oktatni lehet, amelyek megtanulásával, elsajátításával a gyerek fejlődhet?