Nyugaton jobban elfogadják az elhízást vagy ez csak a felszínen van így?

Két különböző dolog, hogy elfogadom, nem sértegetem, ugyanúgy megadom a tiszteletet egy elhízott embernek, mint egy nem elhízottnak, meg az hogy a kövérséget mint tulajdonságot negatívnak tekintem, mert nyilván negatívnak tekintem. Csak ugye az egyetlen tulajdonsága egyembernek, ami ráadásul a TB-t leszámítva nem okoz nekem kárt, így nem kell vele foglalkozzak.

Szerintem ez az "érzékenyítés" csak előbbiről szól, amiatt nem kell lelkesednem az elhízás miatt. Magyarországon egyébként inkább a nem elhízottak irányába kellene érzékenyítés, mert egyrészt itt már mi lettünk a kisebbség, másrészt kövéreket nem illik sértegetni, vékonyakat viszont nagyon nagy divat lett.

Az, hogy a kövérséget kifejezetten szépnek találják kifejezetten a törzsi vagy elmaradottab kultúrákra jellemző.

A modern, nyugati gondolkodás szerint csak ne legyél köcsög, s szólj be mindenkinek.

Én ezt más oldalról közelíteném meg. Szerintem az elhízást olyan értelemben nem kell/nem szabad elfogadni, hogy egészségtelen és káros. Ugyanakkor azt be kell látni, hogy a túlsúlyos emberek kigúnyolása, lenézése negatív hatású.

Sokszor hallom azt a szöveget, hogy dagadt disznónak nevezni valakit egyszerű őszinteség, amibe még segítő szándékot is belemagyaráznak, mondván ez segít lefogyni. A szomorú valóság, hogy ilyenkor mindössze porig aláznak egy embert, miközben a lefogyásban semmilyen segítséget nem kap.

A gúnyolás legszörnyűbb hatása, hogy a túlsúlyos ember személyét azonosítja magával a kövérséggel. Ahelyett, hogy azt sugallnánk, hogy ő egy ugyanolyan ember, mint a többi, csak meg kell szabadulnia a túlsúlyától, azt plántáljuk belé, hogy ő maga egy dagadt disznó. Jellemző például, hogy az ilyen emberek ha kockás hasra gyúrták maguakt, akkor is behúzzák a hasukat, mert magukat túlsúlyosnak látják még mindig.

A másik kemény kérdés ebben a témában, hogy van-e egyáltalán jogom beleszólni valakinek az életébe. Ha ő maga úgy döntött, hogy ő vállalja azt, ami az elhízottsággal jár, akkor nekem ebbe kívülről beleszólni kb olyan, mint azért b.sztatni valakit, mert nem akar gyereket, vagy párkapcsolatot. Az ő dolga, nem az enyém.

Szóval szerintem az, amit nyugatról üzennek, az nagyjából arról szól, hogy mások életébe ne szólj bele, fogadd el, hogy az az ő teste, és nem neked növeszti. Ha mondjuk egy barátodon észreveszed, hogy piszkosul elhízott, akkor azt segítő szándékkal szóvá lehet, sőt kell is tenni, de másokat kövérnek nevezni, gúnyolni rettentő destruktív dolog.

Hogy ez mennyire valós, és mennyire képmutatás? Nyilvánvalóan azért tolják ezt ennyire, mert a gúnyolás probléma arrafelé is. Ha nem gúnyolódna senki, eszükbe sem jutna az energiájukat érzékenyítésbe tolni.

Az elhízás ténylegesen népszerű jelenség az utóbbi néhány évben.

NÉP–szerű, tehát ez az aktuális divat a Nép, azaz a "nagyátlag" köreiben.

A felnőtt férfiak többségénél ez továbbra is egyszerű elkényelmesedés, vagy idő -és/vagy pénz, esetleg a kellő tudatosság hiányának, vagy esetleges igénytelenségnek a következménye.

Felnőtt -és fiatal nőknél ez mint elv vált elterjedté, mondván ha nem vagy egy topmodell, akkor is érezd jól magad a bőrödben — csak éppen ez a nézer már olyan méreteket öltött és annyira kifordult, hogy mostmár egyesek egyenesen azt hirdetik, hogy ha nem vagy legalább 70 kiló akkor nem is vagy rendes nő, meg hogy 110 kilóval is vegyél fel nyugodtan crop topot, meg a kötelező πcsagatyát, mert az rajtad jól fog állni... "Bárki bármit megtehet, mindenki éljen úgy, amihez kedve van, meg amiben jól érzi magát". A papagáj kezdjen háton úszni, a ponty meg másszon fára, és higgye el hogy az neki a legjobb mert akkor majd nagyon boldog lesz... Ezt hirdeti a közösségi média, és a nagyvállalatok, ezt írja elő a tudati manipuláció.

Fiatal fiúknál ez mint szemlélet aként terjed, hogy nemzetközi berkekben már elfogadóbbak (főleg a tizen/huszonéves fiatalok) az ötvenhatezer féle szexuális irányultsággal, nagyobb az elfogadottság minden más különbözőség iránt, sokan pedig nem találják a helyüket a mai világban, így kialakult náluk az a szemlélet, hogy legyünk mások, tűnjünk ki minél jobban, vagy éljünk a mának és az élvezeteknek/legyünk nihilisták és sz*rjunk le mindent, így a tizen/huszonéves srácok körében egyes külföldi régiókban divat lett elhízni, minél puhább, lágyabb és hájasab lesz a hasa, annál "menőbb", mert "elfogadja a testét"/nem zavarja semmi/ mer különbözni. Ha már le is folyik a hasa, és remeg a háj, mint a kocsonya, az a legjobb. Minél nagyobbra nő a has a rengeteg hájtól, annál lazább és vagányabb az adott fiú. Újabban már "szexinek" is számít fiatal srácokon a háj, és divat lett mutogatni ha valaki annyira meghízik, hogy már elszalad a bőre a rengeteg hájtól, és mutogatják a közösségi oldalon a mértéktelen hízástól szétszakadt, striás bőrüket a hasukon meg a derekukon, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy már nem bírja összetartani a bőrük a hájat, mert olyan gyors ütemben -és olyan mennyiségben gyarapodik.

A 6—12 év körüli gyerekek meg gépekre kötve vegetálnak, mint a haldoklók. Rengeteget ülnek/fekszenek gép vagy telefon előtt, a mozgás, fizikai aktivitás drasztikusan csökken az átlagnál, ellenben az étkezés mennyisége -és minősége egyre inkább eltér az eddig "normálisnak" tartottól. Sokuknak szinte nincs is "valódi élete", olyan szinten elcsökevényesedett a megfelelő szocializációjuk, és teljes mértékben lesz*rják az élet valódi, "offline" oldalát, az már kevésbé fontos nekik. A nagyfokú inaktivitás és rengeteg zabálás pedig megteszi hatását.

"Ezt hirdeti a közösségi média, és a nagyvállalatok, ezt írja elő a tudati manipuláció."

Jaj, mindig ez az orwelli duma.

Kifelejtesz valamit a képből: a jelenlegi állapot már eleve tudatilag manipulált, mégpedig a reklámokon látható modellek, hollywoodi sztráok által. A jelenlegi testsztenderd abszurdum.

A csajok pánikolnak, ha van egy kis narancsbőr a seggükön. A pocakosabb, mackós csávókat sokan igénytelen disznónak hívják. A fickók a fél életüket az edzőteremben és zabálnak csirkemellet rizzsel, míg a csajok drámáznak egy fagyin pusztán azért, hogy a közösségben legyen valamilyen sikerük.

Ennek így semmi értelme, és teljesen természetes, hogy megjelenik egy ellenkező narratíva, aki szól, hogy azért gyerekek, túlsúllyal is van ám élet, nem vagy selejtes, és nem kell kockahas, hogy csinos legyél. Nem kell ebből is háttérhatalmat, meg minden lófüttyöt összehordani.

Nagyon nagy a szád, de ki kell ábrándítsalak: te nem felismertél, hanem szimplán elképzeltél valamit.

De mindegy, folytasd akkor: milyen érdekeket kell átlátni, kinek és milyen érdeke származik ebből?

Azért kicsit össze szoktak mosódni itt a fogalmak szerintem sokaknál. Az hogy elfogadás nem azt jelenti hogy feltétel nélkül vonzónak kell találnod a túlsúlyos embereket. Vagy tapsikolnod kell örömödben ha kövér vagy/valaki kövér. Normális ember nem vár ilyet senkitől.

De azért az hogy a vadidegent le dagadt tehenezi az ember vagy le dagadt disznózza az utcán, arra ne mondja már nekem senki hogy törődésből van meg azért mert aggódik az egészségéért. Már azt többre tartanám ha legalább kimondanák az ilyen emberek hogy gyűlölik a kövéreket mert undorodnak tőlük. Akkor legalább kimondja és nem takarózik azzal h de az egészsége.

Egyébként átlagos alkatú férfi vagyok, mielőtt bárki nekem esne hogy a érzékeny vagyok a súlyomra.