Hány olyan ember volt, van az életedben, aki valóban megért és értékel téged?

Kb 3. Vagy sokkal több.

Mert 3 volt (ill több ismim)olyan nehézsorsú mint én. De nem velük vagyok, elsodort az élet. Így az életben most 0.

Szóval már diploma karrier meg szomszédok az egész környezetemben nincsenek olyanok mint én. És ritka is az olyan mint én.

Kb árva szint.

Kb árvák éreznek rám egyből is, akikkel szavak se kellenek szinte egymáshoz, mert akármiről is beszélünk a valódi háttér tartalmak a mélységek mindenben megvannak, es valojában ilyenekkel minden egyszerü szónak mondatnak is többlettartalma van velük.

2

Én és a párom.

Egy ember van, aki megért. Hasonló a gondolkodásunk, az érzésvilágunk.

Sokan nem értenek engem, a gondolkodásomat, a személyiségemet, ezért nem közelednek felém, de igaz: én sem kezzdeményezek, nem megyek oda a másikhoz snall talk-ozni.

Alig akad ilyen ember az életemben. A szüleim értékelnek, de sokszor, sajnos, abszolút nem értenek meg és nem kapok tőlük elég(szer) érzelmi támogatást. (az átlaghoz képest nekem erre nagyobb szükségem lenne, ők pedig nem ilyen beállítottságúak. Segítenek, számíthatok rájuk, csak érzelmi síkon nem túl nyitottak.)

Akik pedig ténylegesen megértenek, hát.. egy kezemen meg tudom számolni, hányan voltak így; Volt osztálytársak közül páran (egy még általánosból, ketten gimiből, és egy valaki egyetemről), akikkel teljesen egy húron pendültünk, csak sajnos idővel eltávolodtunk. Vagy ők költöztek máshová, vagy suli miatt széledtünk szét, és egyikükkel sem sikeredett a netes kapcsolattartás hosszútávon. Találkozás még annyira sem, sajnos.

Szóval, emiatt, a szüleimtől eltekintve, nincsen olyan ember az életemben (legalábbis aktívan, stabilan), akire mindkét dolog illene.

Az ok pedig: Gimi közepéig csak adtam, és adtam, nem várva viszonzásul bármit is (többségtől nem is kaptam), és szépen kihasznált a legtöbb ember, amihez vígan asszisztáltam is. Szóval azóta nagyon megválogatom, hogy kinek és mit segítek.

Nagyjából nulla.

(Van egyetlen olyan barátom, aki talán megért és értékel engem, de ő meg annyira sok embert veszített el az utóbbi években, hogy már direkt senkihez nem akar kötődni - így különösebben hozzám se. Inkább "visszavonult" a világtól.)

Hogy miért? Ez baromi összetett. Vannak például társadalmi okai. A gazdasági rendszerünk motorja nem a szeretet vagy a nyitottság, hanem a fogyasztás. A felgyorsult tempó miatt folyamatosan egyre érzéketlenebbé és érdekvezéreltebbé válnak az emberek. Satöbbi... Meg vannak egyéni okok is. Például sokáig nem ismertem magamat, öntudatlanul éltem az életemet, rosszul kommunikáltam az érzéseimet, nem kerestem aktívan a hozzám hasonló embereket, stb... Ezeken most próbálok változtatni.