Akiket nem érdekel mások véleménye vagy az hogy bántják őt mit csináltok vagy hogyan nem érdekel titeket?

Egyszerűen érzelmileg sablonos vagyok..semmit nem tudok magamra venni úgy igazán (még a jót sem) kb 6 éve vagyok ilyen..nem jó ez szerintem. Az sem ha túl figyel rájuk az ember..de ez full leszarom sem jó.

Nehezebben építem is ki a kapcsolataim mint régen. 30 f

Megváltoztattam erről a látásmódomat.

Tehát ha valaki véleményt mond, de nincs benne építőjelleg megköszönöm, hogy tartott annyira, hogy elmondja. Majd diplomatikusan közlöm, hogy problémája velem neki van, oldja meg magában a belső konfliktusát és legyen kedves ne rám vetítse ki.

Amennyiben építő kritikát kapok kifejtve azt megköszönöm és igyekszem a jövőben máshogy csinálni.

Nálam nagyon döntő a szándék. Miért mondta? Mert kellett neki egy boxzsák? Mert jót akar nekem? Vagy mert vagyok számára annyira fontos, hogy a velem való kapcsolatában kellemesebben akarja magát érezni?

Én azt nem értem, hogy miért kéne érdekelnie, hogy vadidegenek, szomszédok, huszadrangú ismerősöknek a véleménye rólam. Az életem részei? Nem. Hatással vannak a munkahelyemre, szeretteimre, barátaimra, életemre bármilyen módon? Nem. Változik az életem attól, ha lenéznek? Nem. Változik az életem attól, ha nem néznek le? Nem.

Akkor meg mi a búbánatos rosseb miatt kellene fontosnak tartanom?

Minden amit hallunk, egy vélemény, nem egy tény.

Bárki bármit is mondjon rólam, az nem biztos, hogy úgy van.

Szkeptikusan látom az egész világot magát, benne más emberek véleményével együtt.

Szerintem a "nem érdekel mások véleménye" mondatnak két értelmezése létezik.

A jó: mivel biztos vagyok magamban, tökéletesen el tudom fogadni, hogy nem tetszhetek mindenkinek, ez semmilyen problémát nem okoz nekem. Nem fogom magam kevesebbnek gondolni, ha utálsz, és megsértődni sem fogok rajta. Meghallgatom mások véleményét, és ha igazat adok neki, be fogom építeni, de nem azért, mert úgy érzem, hogy muszáj lenne.

A rossz: bizonytalan vagyok magamban, és amikor valaki véleményt formál rólam, az megsebez. Ugyanakkor azt olvastam a facebookon, hogy nem kell figyelembe vennem mások véleményét, és ez erős bólogatásra késztetett. Innentől megfogadtam, hogy bárki akarjon beleszólni abba, amit csinálok, csakazért sem fogom meghallgatni, sőt: onnantól, hogy beleszólt, biztosan az ellenkezőjét fogom csinálni, nehogy azt gondolja már rólam, hogy számít nekem, mit gondol rólam.