Mit csináljak, hogy a kéregetők ne engem pécézzenek ki?

Talán 89 / 90 körül kezdődött az elit és a közgondolkodás lassú szellemi hanyatlása (az új mélyszegénység kialkulásával párhuzamosan). Azelőtt többé-kevésbé bárkitől meg lehetett valamit kérdezni az utcán, akár gyerekként, akár felnőttként. 1989 táján találták ki az ,,okosok'' hogy állami tervhivatal nem kell, házgyárak nem kellenek, állami lakáskiutalás nem kell, majd mindent megold a piacgazdaság (és a fogtündér meg a mikulás). Mindent eladtak, köztük az akkori tömegszállókat, később az állami majd önkormányzati lakásállományt is. Megjelent a mélynyomor, és ezzel párhuzamosan a magától mindent eltoló, megriadtan kasztosodó átlagpolgár is.

Gyerekkorunkban még mérnök úr és melós úr többé kevésbé együtt tolult ki a gyár kapuján, de ifjúkorunk már a régi/új kasztrendszerben telt. Nagyjából ez lett az, amikor már nem lehetett csak úgy megkérdezni valakitól valamit az utcán, mint gyerekkorunkban, hogy hol van a kórház, meg hogy elnézést, nem találom a rendelőintézetet stb. Persze ez is egy éra, de nagyon más, mint amilyen jövőt mi még gyerekként elkézeltünk egy egészségesen fejlődő emberiség elé. Gyerekként mi még úgy képzeltük, hogy a jövő olyan lesz mint amilyet ezekben a Galaktika-sorozatokban meg ezekben a szovjet scifikben lehet olvasni, valamiféle értelmesen együtt cselekvő emberi közösségekkel.

Közgazdasági értelemben meg, úgy látom, a helyzet nagyjából úgy néz ki, hogy elvileg az állapolgár feladata az lenne, hogy kontrollálja a mindenkori kormányzatot és számonkérje az adók értelmes beosztását. Ezzel szemben ma az állampolgár szarik mindenbe, a özélet és a kormányzat nem érdekli, vagy egyszerűen nem mer semmiféle valós vitát, konfrontációt megkockáztatni a kormányzattal szemben, az pedig nyugodtan válhat Európa legoligarchikusabb maffiájává. Pótcselekvésképp meg kialakul a szegényellenes közhangulat, amire a propaganda is ráerősít. Az átlagpolgárok közérzete pedig fokozatosan egyre rosszabb, de ezt a rossz közérzés rejtve marad, nem alakul át valamiféle civil közéletté, hanem egyre inkább fordul áll észrevétlenül is belső társadalmi szrongásokba, ami persze leginkább a szegényellenes közhangulatban csapódik le.