Mit csináljak, hogy a kéregetők ne engem pécézzenek ki?

Megpróbáltam átélni, hogyan esne nekem, ha átnéznének rajtam, miután megpróbálok valakivel kapcsolatot felvenni segítség ügyén.

Rosszul esne, de sajnos nemigen van más megoldás.

A kéregetők csak a saját problémáikat élik át, - többségüktől el sem várhatod, hogy eljusson a tudatáig az, hogy ő az adott napon már 4971., akinek "csak egy kétszázas" kellene...

Nem értik, ill. ne is akarják érteni ezt úgy, ahogyan azt sem, hogy bele lehet fáradni, hogy mindenütt ott vannak attól a pillanattól kezdve, hogy kilépsz az otthonod ajtaján.

Azt sem értik meg, hogy az ilyen jellegű problémáiknak a magoldása nem egy számukra idegen, magánember feladata.

Reménytelen kísérlet elvárni ilyesmit tőlük, - tehát marad az "átnézés". :(

Ezért most fix le leszek pontozva, mint az atom, meg megosztó lesz, de..

Múltkor fenyegetve tarhált le egy retek, úgy lépett oda, hogy rosszul van és össze fog esni. Aztán beszorított és utalt rá, hogy kés van a zsebében, amelyikben a keze volt.

Adtam neki 2 vagy 3000 forintot, aztán még ölelgetett, meg hasonlók.

Nem akartam verekedni, mert tudom, hogy ha nekiesek és komolyabb baja lesz, én jövök ki szarul belőle, na meg ott a kése is, ha van egyáltalán.

Elment 20 méterre és leült másik kettőhöz és szétosztotta a pénzt, majd percekig ott vihorásztak, amin felb*sztam magam és idő bőségében kihívtam a rendőröket.

Valószínűleg börtönbe került, mert hónapok óta csak a másik kettő van már ott.

Viszont megfogadtam, hogy a következő ilyenből hideg vérrel verem ki a xart is, nem érdekel semmi.

Azóta csak egy jött oda, de azt átnézéssel blockoltam, szerencséjére.

Vigyázzatok magatokra!

13#

Jól tetted,hogy feljelentetted.

Egyszer haverommal álltunk 4-6-os megállójában,egy illuminált fiatal lány kért pénzt,nem adtunk neki,erre elkezdett ordítani,hogy utálja M.országot,és rúgdosta a plexit.

Kérdező én is azt tudom mondani,hogy "no contact" meg sem kell szólalnod,határozottan menj tovább/csináld a dolgod.

Beszélhetni szoktam velük egy kicsit és kész. Csak egyszer fürödtem be ezzel, igaz, akkor nagyon (valami barom kirabolt a Moszkva téri kisalagútban, igaz, ő nem a klasszik kéregető volt).

Mindenesetre azt nem szeretem, hogy átnézni rajta, meg ilyesmi, egyrészt mert fordított szerepben amikor meg akarja az ember kérdezni valakitől hogy hol a kórház vagy más hasonló normális dolgot, akkor rossz látni a sok hülyét hogy már az első hangra zombivá válik mint az ilyen horrorokban a barmok, az ember meg ott áll, hogy dehát mégis hol a kórház meg mi ez az egész, másrészt gyerekkormban is azt szoktam meg, hogy igazából afféle kapitalista b*ziság ez a félrenézősdi, gyerekkoromban az NDK-ban csak röhögtünk a nyugati oldal életmódján hogy csillog-villog minden a városrészükben, de lakást meg kenyeret képtelenek minden ember kezébe tenni, meg emberek fekszenek az utcán, bezzeg a mi zónánkban lehet hogy kissé kopottasabb meg primitivebb minden de azért mégis minden ember kezében nagyjából ugyanaz a kenyér van.

Ami meg a mai helyzetet iiileti, ott elve az van, hogy nekem vannak mentális zavaraim is, úgyhogy általában nálam eleve ezek a kontakt szituációk mások, egészen mások a kontaktusaim a Normálisokkal is, meg a peremhelyzeti emberekkel is. Általában a kevés baráti társaságom is paranoiások, skizofrének, peremhelyzetben élő cigányok közül kerül ki, de magam is félve szoktam csak a Normálisok közé kimenni, számomra ők ,,marslakók'': tisztelem őket a nálam összemérhetetlenül magasabb szintű tudásuk-készségeik miatt, de számomra az ő világuk eleve elérhetlen.

Ami meg a hajléktalanokat illeti, általában legaláb arcról vagy többnyire párszavas alkalmi beszélgetéekből szinte mindegyikőjüket személyesen ismerem. Az ismeretlen hajléktalanok meg többnyire eleve félreértik a helyzetemet, ime néhány példa:

Egyszer egy hajléktalan ment végig a vonaton, mindekitől pénzt kért. Éppen készítettem elő a pénzt a markomba, hogy legyen mit odaadjom, majd amikor mellettem haladt el, egy pillanatra rám nézett, egy hatalamasat legyintett, és haladt tovább, még csak oda se tudtam nyújtani a pénzt. De máskor is történt ehhez hasonló. Egy hajléktalannak pénzt adtam a metrón, aki mindenkitől kéregetetett, erre zavarba jött, visszaadta, és mondta hogy a pokol fenekére kerülne, ha tőlem egy fillért is elfogadna el.

De persze ez igaziból ritka, mert a legtöbb hajléktalan úgyis ismer többnyire már több éve heti szinten legalábbis a gyakoribb útvonalaimon.