Mennyire normális a reakcióm? Hogyan tudnám ezt belül kezelni?

Szóval van egy ember, akit nagyon kedvelek, ő ís kedvel engem kifejezetten, az bizonyos, de nekem ő valószínűleg jóval fontosabb, mint én neki, mert én amúgy viszonylag magányos vagyok (ez jórészt az én hibám is, nem is ez a kérdés), ő ezt annyira nem tudja rólam amúgy.

Úgy igazán nem sok lehetőségünk van beszélgetni, mert a hely, amihez kötődünk, ott mindig sok ember van, így én kevésbé tudok megnyílni. Az elmúlt időben akkor se tudok vele kicsit beszélgetni, amikor mindig szoktunk hagyományosan legalább egy keveset beszélni, mert mindig jön egy harmadik illető is. Én őt egyrészt nem igazán kedvelem (erre konkrét okot nem adott, egyszerűen csak nem szimpatikus igazán ettől függetlenül sem), másrészt alapból zavar, ha valaki ilyenkor még ott van, és nem tudok pár fontos dolgot megbeszélni ezzel az ismerősömmel. (Olyan dolgok, amik őt is érintik, vagy csak néhány baráti szó) Viszont ez az ismerősöm kedveli ezt a harmadik személyt, mert vannak közös témáik. (Meg ő amúgy is nagyon sok embert kedvel, mindenkihez kedves.) Nyilván nem akarom elmondani ennek az ismerősömnek, hogy engem zavar a harmadik fél jelenléte ilyenkor, mert az elképesztő bunkó lenni. Így csak maró dühöt érzek belül, és utálatot a harmadik személy irányába, hogy már megint ott van, és megint nem tudok beszélni pár mondatot a másikkal.

Jogos, hogy ilyenkor tehetetlen dühöt érzek, és kb. gyűlöletet? Én egész nap kis túlzással csak arra várok, hogy vele tudjak kicsit beszélgetni, (mert a többi embert vagy annyira nem kedvelem, vagy legalábbis nem okoz igazán maradandó érzelmi élményt a velük való csevegés), de nem tudok, mert most már ez a harmadik illető is mindig vele akar ilyenkor lenni.

Hogyan kéne ezt kezelnem, anélkül hogy bunkó lennék? Kérlek, ne írjatok bántó megjegyzéseket, arra nincs szükségem. És pszichológust se. Nem szeretnék idegennek élőben elmondani olyan dolgokat, amiket még így leírni is nehéz, másrészt a szociális életemet leszámítva rendben vagyok. Igazából nem is vágyom nagy barátságokra senkivel, de arra a kis időre, amit pl. ezzel az illetővel szoktam tölteni, nagyon nagy szükségem van, és úgy érzem, hogy valaki (önhibáján kívül) megfoszt ettől.