Miért van az, hogy nem szeretem ha tévedek, nincs igazam?

Lehet amikor kicsi voltál nem fogadtak el a szüleid, most így átvitt értelemben a szülői elfogadásért harcolsz. Mondjuk nem tekintély személyekkel szemben okoskodsz, talán a "játszótársaid" közösítettek ki.

De ez már tök jó szerintem, hogy tudatában vagy a problémának.

Talán gyakorolhatnád az egyedüllétet, pl. vipasszana meditációval vagy autogén tréninggel. Vagy valami jóga tanítótól tanulhatnál jóga nidrát. Valami olyasmi lenne ennek a célja, hogy ne másoktól várd az elfogadást és a megerősítést, fogadd el magad. Ezeket gyakorolhatod simán egy életen át.

Ha módos vagy, kereshetsz egy pszichoterapeutát.

Az átlag embernek nagyon sokat kell gyakorolnia, hogy tudjon meditálni (én sem tudok).

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__parapszichologia__1..

A 8-as választ nézd meg a fenti linken.

Gyakorolni kell sokat. Figyelni magadba, miközben ülsz ott sokat, felismerheted a gondolatmintáidat, megtanulhatod, hogy nem vonódsz be a gondolataidba, hanem kissé kívülről nézed őket, mintha a gondolatok magukat gondolnák, te meg érzékeled őket, mint a fényeket, hangokat, szagokat, ízeket.

Miközben ott ülsz vagy fekszel, de "viszket a picsád", hogy inkább csinálnál valami mást, gondolj arra, hogy: "Nincs más dolgom, csak, hogy itt legyek, csak, hogy magammal legyek.".

Persze, ha szükségszerű dolgod van (munka, evés, ürítés, stb.) akkor azokat végezd el. Ha kezd nagyon fájdalmassá vállni a gyakorló póz, vagy kezdesz benne rendesen lezsibbadni, akkor is hagyd abba.

Aztán ha ezt eleget csinálod, akkor képesebb leszel időben felismerni, hogy hoppá, mer megint okoskodni akarok. Ilyenkor nemet mondhatsz erre a késztetésre és mélyebben megvizsgálhatod a háttérmotivációkat.