Miért szeretem vagyonosnak hazudni magamat?

Ezt mindig a szegények csinálják.

Nézz meg egy igazi gazdagot, ő nem fogja magát márkás ruhákba öltöztetni, nem fog több milliós/százezres órát hordani.

Ők beleolvadnak legtöbbet a környezetbe és nem hangoztatják.

Aki ezzel dicsekszik hangoztatja, túltolja arról simán megmondható, hogy csak játsza a nagyot és hitelre van mindene is.

Akkor egy pici elmélet. A séma világában megkülönböztetjük azt, hogy valakinek FELJOGOSÍTOTTSÁG, GRANDIOZITÁS tév- belső világa van-e, vagy pedig NÁRCISZTIKUS. Megkülönböztetjük. Mégpedig azért, mert akinek ez a feljogosítottság, grandiozitás, nagyzolás belső világa van, ott annak a hátterében más nincsen.Tehát őt föltehetően az jellemzi, hogy a gyerekkori öröksége valami olyasmi, hogy nem szabtak határokat a szülei. Bármit bárkivel megtehetett, a szülők kedvesen mosolyogtak.A vasárnapi diákmiséken nem könnyű azokkal a szülőkkel, akik úgy veszik, hogy a gyerekeiknek mindent szabad. Nem könnyű velük. Ennek sok minden lehet a hátterében; sokszor a szülő szenved a maga alkalmatlanságától egyébként. Most a szülő magatartásába nem akarnék belemenni, csak a jelenségbe. Hogy van egy gyerek, akinek megengedik, hogy gátlástalan legyen. (28:04)Emlékeztek az öt alapvető érzelmi szükségletre? A fizikaiak mellett; ami a gyerekkorunkat jellemzi. Az egyik alapvető érzelmi szükségletünk az, hogy kapjunk határokat! Kapjunk szabályokat. Kapjunk az élethez kereteket, amely kereteken belül szabadon tudunk kibontakozni. Sokszor ezeken a gyerekeken egyébként a vasárnapi misén is látszik, hogy nekiindul hátulról, és rohan, mint az őrült (mert neki szabad), és rohan, és rohan! Megáll ott az oltárnál, és ha látnátok az arcán azt a tanácstalanságot... Nincs tőle jól. Nem úgy van, hogy most jól kifutkorássza magát a szegény gyerek... Nem, ott áll. Mindenki ül... Nyilván, hogy nem kell patikacsöndnek (meg nem tudom minek) lenni. Az a jó, hogy gyerekek vannak, megy a nyüzsgés – ez teljesen rendben van. De az más, amikor egy gyerek (khhhrrrrrr!) kifutópályának használja a szőnyeget. És ugye, amikor odaér, akkor közel van; látom az arcát. Áll tanácstalanul, hogy most mi van? Nincs határ, nincs semmi, amibe belekapaszkodhatna, hogy ezt lehet, azt nem; ez így van, az úgy.Ugye, a határokról sokat beszéltünk. Rugalmas határok! De legyen valami (ami lehet rugalmas)! Itt nincs... ez nem rugalmasság, mert nincs semmi, ami rugalmas volna. Látjátok, sok minden belefér. Hát nem? Hát tényleg, hát most... De azért vannak határok nálam.Öt érzelmi szükséglet. Ha valaki egy olyan klasszikus esete a feljogosítottság, grandiozitás belső hiedelemvilágával élő személynek, akkor ő tulajdonképen a gyerekkori élményvilágából kiindulva él. Vagyis, hogy őneki tényleg joga van, hogy azt megtegye. És ő tényleg azt látta, hogy az összes többi gyerekre rászóltak, és őrá meg nem. Ezért őneki miért ne volnának előjogai? Hiszen ezt tanulta meg! Hiszen már 4-5-6-7-8 éves korában is azt látta, hogy igen, voltak más gyerekek, akikre ráütöttek, meg nem tudom mit csináltak – de azt már nem! Énrám nem üt senki!Most nehogy félreértsétek, amit mondok. Ugye nem? Jó. Szóval ez a belső világ alakul ki benne, hogy ő más. Ő tényleg rendkívüli. Őneki tényleg szabad. Őneki előjogai vannak, ő azt megteheti. És másoknak kötelessége mindenhez hozzájárulni. Hiszen őneki joga van hozzá, ezért őneki joga van másokat manipulálni, zsarnokoskodni, hatalmat gyakorolni fölötte, stb.Hiszen őneki jogai vannak, ezért ő csak a jogait érvényesíti!Tehát tulajdonképen annak a belső élmény- és tapasztalatvilágnak a továbbéléséről van szó a klasszikus esetben. És emlékeztek? Háromféle cselekvésmód lehetséges. Az egyik, amikor valaki ténylegesen gátlástalanul másokat a saját céljaira kihasznál. Ez az, amikor valaki belemegy a séma logikájába, és ezt töretlenül teszi. Dicsekszik, nagyképűsködik stb.A másik, ha próbálja elkerülni a sémának a logikáját, akkor azt fogja tenni... hogy miután ő rendkívüli, ezért hol érzi jól magát? Ott, ahol az ő rendkívüliségét mások fölismerik! Ahol, ha odamegy, akkor hhhááÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!S akkor: na, helyére került a világ. Jó.Tehát nem megy olyan helyekre, ahol a rendkívüliségét nem ismerik föl! Ő nem megy. Nekem kelljen bebizonyítani?!Elkerüli ezeket a helyeket.A harmadik, amikor valaki túlkompenzálja ezt a sémát, akkor állandóan igyekszik (amennyire képes) másoknak a kedvébe járni. De ez valójában ennek a sémának a túlkompenzálása.Ez a grandiozitás, följogosítottság belső hiedelemvilágának a klasszikus esete.

[link]