Mi a véleményed az alábbi helyzetről? Pofátlan kettős mérce esete.

Képzeljétek el a kövi szitut, kitalált nevekkel. Tegyük fel, hogy neked van valami pozitív és sajátságos képességed, amit a társaságban, ahova jártál, Laci lenéz, fitymál, habár nem hangzatosan, csak épp csóválja a fejét, hogy neked "miféle hóbortjaid vannak, ugyan már..."- ez a véleménye a képességedről. Nevezzük a képességedet XY-nak, amit te rendszeresen alkalmazol és gyakorolsz. Van egy Kati nevezetű nő is a haveri társaságodban, aki Lacihoz hasonlóan szokványos képességű ember, és Kati kissé fitymálja képességedet, meg csodabogárnak tart téged emiatt, ami miatt nem tud veled mit kezdeni, közönyös veled és kissé fitymáló. Lacinak és Katinak semmi köze eyg máshoz, minden jel szerint. Ez a kiinduló állapot.

Laci rendszeresen félvállról kezel téged, a képeséged miatt, mert Katihoz hasonlóan csodabogárnak tart emiatt téged, így nem tud mit kezdeni veled, pedig te nyitott vagy rá. Majd a társaság, egy év után szétszéled. Hosszú évek telnek el, majd véletlen az utcán összefutsz Lacival, udvariasan köszönsz neki, de Laci épp csak szóba áll veled, hogy közöljön veled valamit: "emlékszel, anno a társaságban volt egy Kati nevű lány, aki teljesen átlagos volt; tudsz róla, hogy azóta neki XY képessége lett és rendszeresen gyakorolja, alkalmazza is?"- így Laci. Erre bólintasz, hogy hallottad azóta Katiról. Folytatja Laci: "hát... fejet hajtok Kati előtt... bámulatos, mire képes, elképesztő ez a nő... Hogy ekkora áldozatot hoz, és ilyen kiváló képességei lettek..." - mondja őszintén csillogó szemekkel Laci, akinek továbbra sincs semmi köze Katihoz, elmondása szerint csak hallotta róla, de nem találkozik vele. "Na, szevasz, mennem kell"- mondja ásítva Laci, és ugyanolyan lekezelő veled, mint annak idején.

Ergo, ha neked van valami sajátos képességed, amit jól alkalmazol is általánosságban, az ásítani való fárasztó "hóbort" Laci szemében és Kati szemében. De ha évekkel később Kati képességévé és szokásává válik, máris előlép a kettős mérce: Kati bámulatos, míg te továbbra is unalmas vagy UGYANAZON képességed és alkalmazásaid miatt.

És Laci nemhogy nem kér bocsánatot, hogy "bocsi, anno tévedtem, most már elámulok azon, ha valaki képes ilyesmire és alkalmazza is, ahogy látod, Kati is már képes arra, mint te már sokkal régebb őta, tehát csodálom Katit potn emiatt, ami miatt téged lenéztelek, csak hát, bocsi, de akkoriban még sajnos nem nyílt ki erre a szemem"- vagy valami hasonló.

De Laci nemhogy nem kér bocsánatot a KETTŐS MÉRCÉÉRT (mert itt ez a bökkenő, és nem a dícséret) , hanem továbbra is közönyösen lenéző irántad.

A meglátásom: ha például, továbbra is fárasztónak tartaná Laci az XY képességet, én megértenéám őt. De hogy a te arcodba tolja évekkel később, hogy "te, öregem, MÁSVALAKI ilyen képességre tett szert, de csodálatos az a személy!!", pont a te szemedbe tolja, akit mg most is lenéz, a te szemedbe, aki márakkoriban is rendelkeztél ezen képességgel, nos, azt én pofátlan kettős mércézésnek tartom.

HÁROM kérdésem van:

-------------

- Mi a meglátásotok a Laci hozzáállásáról?

- Hogyan éreznél e helyzetben?

- Mit teennél ilyen helyzetben évekkel ezelőtt, továbbá az aktuális helyzetben, amikor LAcival véletlen összefutsz?