Hogyan lehet "igazán" boldognak lenni, ha tudjuk, hogy meghalunk és elveszítjük szeretteinket is?

Miért zárná ki ez a kettő egymást?

A boldogságnak nem feltétele, hogy az irreális elvárásaink teljesüljenek, vagy a sors a legideálisabban alakuljon, hanem főleg tőlünk függ. Az élet tart, ameddig tart, nem attól lesz jobb vagy rosszabb, hogy ki hány évet él. Az, aki meghal, egyszerűen most már máshol van.

Úgy, hogy az igazi boldogság percekre, vagy órákra szóló élmény, nem egy egész életre vonatkozik.

Boldognak lehet lenni egy öleléstől, egy csóktól, egy gyermek mosolyától, egy jól sikerült naptól. Olyan nincs, hogy mostantól 30 évig én boldog akarok lenni. Amire te kérdeztél rá, az inkább az elégedettség, de ez is nagyon bizonytalan dolog, mivel életünket rengeteg külső tényező is befolyásolja, amikre nincs ráhatásunk.

Az élet nehéz, nem szórakozni születtünk a Földre, hanem tanulni, tapasztalni. A boldogság titka: apró dolgoknak is örülni, értékelni, és hálát adni érte. Hogy pl nem fáj semmid, hogy van mit enned, egy finom kávé, stb.

" Az, aki meghal, egyszerűen most már máshol van."

Igaz. a föld alatt....

#6:

Ha nem tudod értelmezni megfelelően, inkább hallgass. De gyorsan.

Pont azért van értéke az életnek, mert egyszer véget ér.

Melyik az értékesebb? Amiből csak limitált mennyiség van, vagy az, amelyikből végtelen? Persze, hogy a limitált. Akkor meg becsüld is meg.