Miért gondolják egyesek, hogy ha már minimum 1 gyereket szültek, akkor az már valami, letettek valamit az asztalra?

Pacsi, Kérdező:).

Talán azért, mert Viktorta állandóan erről papol: pulya kő, család. AZtán a társadalom meg összedobja nekik a manit a CSOK-ra, az ingyenótóra, és tsi.-ra.

"Aki ezt írja az elismeri, hogy a gyerekén kívül semmi értékeset nem alkotott. - nem, az azt jelenti, hogy imádja a gyerekét és mindennél jobban!

Pl. ha nincs gyerek, akkor ő egy senki, akinek nincs élete?"

Nem, ezt csak azok érzik így, akiknek nincs gyerekük, mert valahol legbelül ők is tudják, hogy az lenne a teljes élet, ha lenne a karrierjükön kívül is életük valaki másban folytatva önmagukat....

#22

Olvasgass pszichológiai könyveket, cikkeket, és akkor nem fogsz írni ilyen butaságokat.

Érdekes, hogy manapság a normális embert küldik terápiára a lelki sérültek!

Beteg egy világ ez!:XD

Szerintem család nélkül nincs igazán teljes élet.

Én akiket ismerek és nem szültek, idősebb korukra mind megbánták - függetlenül a karrierjüktől.

#25

Szóval, szerinted teljesen rendben van, ha a saját gyerekedet úgy becézed, hogy Életem?

A gyereked az nem véletlenül az életed RÉSZE?

Ha az életed teljes egésze a gyerek csak, akkor hol szerepel a párod, önmagad, szüleid, munkád, egészséged, hobbid..stb?

Mondjuk ha lenne ilyen kis pudvám, és át kellett volna élnem életem legrosszabb 9 hónapját, tele lemondásokkal, rosszullétekkel és a testem morbid megváltozásával, majd utána a legnagyobb fájdalmat kellett volna megtapasztalnom amit ember csak megtapasztalhat(ráadásul át) akkor én is 0-24 járatnám róla a számat.

Ha meg még életben is kéne tartanom bő 2 évtizedig a kölyköt, akkor pláne. Viccelsz? Van egy macskám, és amikor megtanitok neki valami hülye kis trükköt, akkor hetekig fárasztom az ismerőseimet azzal, hogy milyen fsza állatidomár vagyok; el sem tudom képzelni hogy ne beszéljek arról, ha a kis pondró, akit nevelek csinál valami kicsit is intelligenset.

Szerintem az, hogy a szülőség kb semmit sem jelent, és egy az egyben értékét vesztette csak a modern, droid életfelfogás eredménye. Ha sok régi irodalmat olvasol, akkor mindenhonnan ömlik, hogy önmagában is dicsőség volt a szülőség, ráadásul nem csak az anyának, hanem még az apának is (annak ellenére hogy annak semmi köze sem volt régebben a gyerekhez azon kívül, hogy egy ponton belespriccelte a dns-ét a nőbe).

Ezt az értékeltolódást meg valamilyen szinten megértem, azt viszont nem, hogy miért kaptok agyvérzést azon, ha valakinek tartást ad a szülőség. Mert ez visszatérő panasz itt, gyk-n, meg mindenhol máshol is: mégis mit önteltkednek az anyák?

Miért NE önteltkednének? (pláne hogy a nagy részük nem is önteltkedik, csak ti túlozzátok el elég erősen). Ti és ők másban láttok értéket, és mást hisztek teljesítménynek, ennyi. Ezen meg felesleges a hisztike.

Most komolyan van, aki szó szerint veszi azt a megszólítást, hogy életem? Én ezt vadidegen gyerekeknek is mondom.

Mondjuk az ilyen Facebookos ömlengésektől én is rosszul vagyok, amikor kiirogatjak, hogy "életem értelme" meg hasonlók, de azért nem kell mindent véresen komolyan venni.