Hogyhogy engem nem érdekel a világlátás?

Neked a nagy világlátás az Budapest.

Valami rejtett pszichés problémád lehet, olyan fóbia. Egy zárt álomvilág gondolkodásod van és ehhez talán még társul hogy anyagilag nem is vagy jól.

ezek amiket most mondtál, erős projekcióknak tűnnek. Vizsgáld meg magadat hogy esetleg nem pont rád igazak-e ezek a kijelentések.

Az utazás pont hogy belső élmény valójában, hatalmas belső fejlődést tud beindítani.

Pl én amikor egy indiai nyomornegyedben jártam, megdöbbentett hogy az ott élő emberek milyen végtelenül boldogak voltak! :o Csak úgy ragyogott a szemük, és nagyon kedvesek voltak, pedig nem osztottam pénzt ;) nem is kéregettek, intézték a dolgaikat miközben élvezték az életüket, bármilyen is. Így is lehet élni, nem csak búvalb.szottan dögleni a buszon munkába menet a telefonba merülve, annak ellenére hogy hozzájuk képest aranyéletű a legszegényebb magyar is.

Rám ez óriási hatással volt, és megváltoztatta az élethez való hozzáállásomat, sokkal boldogabb, elégedettebb lettem, még ha nem is tudom megközelíteni sem az ő szintjüket.

És ez csak egy a sok utazásaim alatt engem ért belső meghatározó élmények közül.

Kedves Kérdező!

Elég ostoba lehetsz, ha ezt gondolod.

Veled kár beszélgetni. Azért beszélgetni, mert vitatkozni alapból nem lehet ilyen emberrel. Te vagy a zárkózott, de ezt úgysem fogod belátni.

Feltételezések feltételezések hátán, és ehhez társul mély sértődöttség. Ez vagy te.

Itt a tükör Neked.

Szívesen.

35ös voltam. Nem tudom milyen ember vagy (bár projekcióra hajlamos, abból ítélve amiket itt írtál), de az biztos hogy te is tudsz valamit tanulni utazásokból. Az indiai tapasztalatom csak egy a sok közül, egy példa ami rám nagy hatással volt.

Pl. amikor Los Angelesben jártam, szép hotelben Beverly Hillsben, bérelt cabrio Ford Mustanggal mutattam a csillogást a friss feleségemnek, aranyszínű Ferrari korzózott a Rodeo Driveon, Santa Monica beachen sétáltunk, néztük a sok hízott amcsit ahogy csoportosan zenére edzettek :). Persze felmentünk a HOLLYWOOD felirathoz is, jókat kajáltunk, stb. Egészen addig amíg hirtelen ötlettől vezérelve mondtam hogy nézzük már meg a belvárost, és belőttem magamnak a messzeségben látható felhőkarcolókat.

Ahogy haladtunk arrafelé, egyszercsak megváltozott a környezet, és hirtelen mindenhol sátrakat láttunk a járdákon, graffiti mindenhol, és elég durva bandák lófráltak mindenütt és mindenki minket kezdett stírölni a tetőtlen kocsinkban. Lassú volt a forgalom, jól beijedtünk, én próbáltam felhúzni a tetőt, de az a sz.r meg se moccan ha nem tökéletes állóhelyzetben vagyunk. "Végre" egy piros lámpánál sikerült feltenni a tetőt, és a zöldnél ki is lőttünk onnan azonnal :)

Nagyon ijesztő volt. És ez Los Angeles kellős közepén! Később megtudtam hogy az a Skid Row volt, kb a hajléktalan és bűnöző városrész ahova a rendőrök se nagyon teszik be a lábukat.

Ez mutatta meg nekem, mi is az "ára" a sok csillogásnak, a sok társadalmi vesztes ami ott van ahogy megkapargatod egy kicsit a glamúrt.

Ez egy másik fajta világkép formáló élmény volt.

Hidd el, te is megtalálnád a sajátodat.