A nagyon laza, magabiztos emberek között elnyomottnak érzem magam, hogyan valtoztassak ezen?

En már gyerekkorom óta a csendesebb, visszahúzódó kategóriába tartoztam. Hasonló emberekkel éreztem és érzem jól magam, valahogy a harsány, nagyobb szájú emberkékkel sosem találtam a közös hangot. Már a sulis koromban az osztàlyban is elnyomottnak éreztem magam miattuk, mindig ők érvényesültek és egyfajta lenézést sugároztak felém. Az a gond hogy ez most, felnőtt koromra is megmaradt és mai napig feszélyezve érzem magam az ilyen emberek társaságában és nem tudom mit tegyek ellene .

Nem mondanám magam önbizalomhiànyosnak, ha egyedül vagyok vagy a megszokott barátaimmal akkor igazán önmagam tudok lenni, laza, beszédes és vidám, viszont ha bekerül a képbe egy sokat beszélő, kicsit “kivagyokén” egyén akkor teljesen meghúzom magam, feszült leszek és menekülnék onnan.

Azért is gond, mert nemrég bekerült a társaságunk a egy ilyen nő, annyira magabiztos, a társaság középpontja mindig és én meg teljesen eltörpülök mellette. Őszintén arra is gondolok néha, hogy a pàromnak imponálni kezd majd hogy milyen ő, és én meg a szöges ellentéte vagyok sőt mellette még feszültebb ami valljuk be nem túl vonzó.

Leszeretném gyűrni ezt magamban, nem tudom honnan ered(gondolom még gyerekkoromból) nem értem én sem ezt a fajta reakciómat de reméltem itt tud valaki tanácsot adni, esetleg jártatok hasonló cipőben.

25 n