Mit tett le az idősebb generáció az asztalra?

Legtobbjuk semmit, ez csak a sok extrem konzervativ venember es asszony eszkoze arra az esetre, ha esz ervekkel nem tud vitazni.

En is tisztelem az idoseket, amelyikuk tiszteletre melto.

Ha az adott generáció nem dolgozott volna, nem lett volna gyerekük, akkor ma az országban nem lenne semmi, még munkaerö sem, nem lennének házak, lakótelepek, üzemek, nem lenne senkinek semmiféle öröksége, ugyanis ezek az ö munkájuk során keletkeztek.

Ha ezek nem lennének, akkor a következö nemzedéknek nulláról kellene indulnia, illetve akik még nem hoztak létre semmit, azoknak nem sok alapjuk van kritizálni azokat, akik igen!

Nem lehet ilyen kérdést feltenni általánosságban, illetve persze fel lehet, mert mindent szabad, ami nem tilos (jelen esetre vetítve, nem ütközik a GyakoriKérdések.hu szabályzatába), csak épp semmi értelme.

Van sok idős, aki végiggürizte az életét (régen messze-messze, távolról sem volt szükség kis hazánkban ennyi diplomásra, a legtöbb ember szegény volt, mint a templom egere, falun sokan jó, ha érettségire vitték.), és az első törvény által lehetővé tett időpontban kiléptek az iskolapadból és elszegődtek dolgozni.

Régen a munkahelyi követelmények sem voltak ilyen bődületesen ultramagasak, mint manapság. Konkrét példa a mamám példája, aki Szombathelyen az - akkor még így hívták - Romkert presszóban (évtizedekkel később ebből lett Old's Rom, vagy talán Olds' Rom szórakozóhely) dolgozott 8 elemivel (általános iskola) felszolgálóként.

Ma ehhez is már legalább szakközép kell.

Nem csak a felfedezők, feltalálók, tudósok és orvosok valakik. Mindenki a saját kis életében tegyen minden tőle telhetőt (ha akar)... és ha valaki ezt kimaxolja, akkor az illetőről elmondható, hogy letett valamit az asztalra.

Én pl. nem mondhatom el. Mi a párommal (tudatosan)lehető legkényelmesebb életet éljük. Nem vállalunk gyereket és a lakhatásra is minimális összeget költünk, mert nekünk az a prioritás, hogy a kötelező kiadásokat minimálisra csökkentsük és saját kényelmünkre, szórakozásunkra költsük a legtöbbet. Szórakozás alatt a hobbikat értem (utazás, számítógépes játékok, könyvek, stb.)

Én nem tettem le semmit az asztalra, és nem is tervezek letenni semmit. De a szüleink (én és párom szülei is) bőven tettek le. (Az én felfogásom szerint)