Ismertek-e olyant, aki még mindig retteg a covidtól?

Persze. Tudod, akinek halt már meg közeli hozzátartozója covid osztályon, az valahogy belemarja magát az ember lelkébe...

Hozzáteszem, NEM a kórokozó a legnagyobb baj ebben, hanem az, hogy ha kórházba kerülsz, nincs látogatás, tehát teljesen ki vagy szolgáltatva. Nem vihetnek be neked kaját, nem segíthetnek megenni, nem ültethetnek fel, nem mosdathatnak meg, nem ültethetnek ki, nem beszélgethetnek veled egy kicsit, hogy addig is érjen valami inger, ne csak bámuld a mennyezetet stb. Az ilyesmi egy idős, amúgy is nehezen mozgó ember esetében akár az életet vagy a halált is jelentheti.

Azért abba a "tök enyhe" variánsba is belehalnak naponta 20-an mostanában is, itthon. Most lehet azt mondani, hogy az nem olyan sok és "nem számít". De a személyes veszteségen túl lesülne a bőr a képemről, ha akár csak egy idős ismerős lelke is, akaratlanul, áttételesen is rajtam száradna.

Nekem nem egy nagy lelki teher maszkot húzni és elkerülni a tömeget, ha tudom.

De természetesen mindenki azt csinál, amit akar.

És akkor még ott az esetleges poszt-covid is, amiről meg nem is igazán tudunk még valami sokat. Az én ismeretségi körömben 2 ember van, akinek olyan mértékben romlott a memóriája az akut megbetegedés után, ami a munkavégzését is befolyásolta. Most megint lehet azt mondani, hogy erre pici az esély. De szerintem a legfontosabb, hogy igyekezzek megőrizni az ép eszemet, így ezt sem ártana elkerülni.

Az egyik ügyfelünk. Igaz ő egy idős bácsi. Mindig maszkban jött az irodába hozzám ahol egyébként egyedül vagyok. Mikor először találkoztunk, megkérdezte mikor kaptam meg a második oltást. Mondtam neki, hogy egyet sem kaptam. Azt mondta most azonnal menjek oltatni, mert meg fogok halni.

Mondjuk megértem,meg nem hátrány a maszk sem.

N