Van itt még akinek olyan rosszul sikerültek a párkapcsolatai úgy döntött inkább tudatosan egyedül marad?

Volt egy párom. Jó volt, jók voltunk, csak gyerekek voltunk, túl erős volt, külön mentünk.

Volt utána valaki, akivel 2 hónapot voltam együtt s az elejénnis tudtam, hogy hát nem igazán nekem való.

Utána még egy ugyanilyen, 1 hónap volt.

Volt egy másfél éves, ami kb csak az érzelmekről szólt és arról, hogy érzelmileg támogatom, de túl labilis volt, a végére teljesen félreismert, egyre inkább eltaszzított, majd 'rájött', hogy nem vagyok jó ember.

Ez után úgy döntöttem, tudatosan nem jövök össze úgy valakivel, akivel tudom, hogy galubák lehetnek. Úgy voltam vele évekig, hogy mit nekem galiba, móka az egész, csak sokat próbáltam bántani, sokszor ok nélkül ég intenzíven az energiám, a figyelmem. Szóval...

Sajna eléggé jó vagyok önismeretben, mentális egészségben, emberi kapcsolatokban, szóval azóta( 3 éve) nem találtam még megfelelőt.

Én.

De már bánom. Egyedül senyvedni sem jobb döntés. Ha a sebeim nyalogatása helyett inkább újra próbálkoztam volna, talán megtaláltam volna azt, aki nekem való. Így jártam. De legalább rájöttem, bárhogy is van, a zárdaszűz élet nem nekem való, nem szeretnék végleg egyedül maradni, macskás néniként leélni a maradék életem.