Egyedül fog meghalni a legjobb barátnőm, ha így folytatja? (kicsit hosszú kifejtés)

Néhány hónapja töltötte be a 20-at, soha nem volt kapcsolata, nem is tetszett neki senki, szerelmes sem volt, se csók, se randi, se petting, se szex. Barátaiból rajtam kívül kettő van, egyikük messze él, másikkal ritkán találkozik. Nem szeret bulizni, se társaságban lenni, majdnem mindig otthon van szabad idejében és rajzol, ír, olvas, tanul, fest, varr, angolt tanul, képregényt fordít, zenét hallgat, takarít, néha főz, sorozatokat néz, és van egy sorozat iránti imádata, amivel lassan de biztosan gyarapítja rajongói cuccokkal a szobáját, és viszi sétálni a kutyáit. Naponta chatelünk, iskolában is együtt vagyunk, szóval tabu téma köztünk nincsen jó néhány éve. Azt mondja, óvodásként is már vágyott arra, hogy szerelmes legyen, persze a gyermeki szinten, de a szerelem fontosságának komolyságát akkor és azóta komolyan gondolja, és tartja magát ahhoz, hogy nem játszadozni akar, nem rabolni valakivel egymás idejét. Nem akar céllal ismerkedni , csak éli az életét, csinálja a dolgait, és ha jön/kialakul a nagy szerelem, akkor jön, ha meg nem, akkor nem. Tehát elismeri, hogy szeretne egy embert, akivel megoszthatja örömét és bánatát, akinek teljes szívvel odaadhatja magát és szívét-lelkét beleteheti a kapcsolatba, de ha nem jön ilyen személy, akkor sem törik össze, mert inkább egyedül, mint rossz társaságban vagy "valótlanságban élve". Imádom, remek lány, csodás barátnő és ember, de féltem, hogy így egyedül fog meghalni. Pedig nem könyvből kilépett mesebeli herceget vár. Nem aszexuális, nagy érdeklődése van a témában olyannyira, hogy szűzként néha jobban informált nálam. xd Látszólag amúgy teljesen jól van, és tényleg úgy tesz, ahogy mondja, amit fent írtam, hogy csinálja a dolgait, de olyan szomorú lenne, hogy nekem valamikor gyerekem lesz, és kb mindenki másnak is gyerek és család, ő pedig 50+ évesen, apja halála után egyedül tölti a mindennapokat, ünnepeket... plusz az állatai.