Mi a véleményetek arról, ha valaki megossza a gyászát a közösségi médiában?

Olyan egyszerű ez, csak körbe kell nézni.

Kulcsár Edina. Ízekre szedve, ezernyi poszt, cikk, százezernyi kommenttel.

Tudományok, dr. Bagdy Emőke szinte semmi reakció.

Egyiket sem ismered, egy szót nem váltottál vele, nem írsz oda. Ennyire egyszerű.

Dehát Kulcsár Edinával foglalkoznak, szidják, hát foglalkozok én is.

Ezt a késztetést próbálom megérteni.

Magánügye. Ő így tudja feldolgozni. Nekem elhunytak a nagyszüleim. Mindkettő hosszú betegség után, "kiszamithatoan". Fel voltam készülve rá, a sok szenvedést után, amin keresztül mentek kb megváltás volt a halál, plusz mindkettő hosszú, boldog élet utan tavozott, és így nekem is könnyebb volt feldolgozni.

A macskámat viszont elgázolták, épp hogy csak egy éves volt, épphogy csak élt valamennyit és nincs többé. Ezzel sokkal nehezebb volt megbirkóznom, neki bizony "levelet" írtam a Facebook-on.

Profilkepet, hátterképet sosem tettem ki feketét, nem is fogok.

29, Az, hogy kiteszel egy gyászjelentést, az tök oké, és abban is igazad van, hogy a többihez senkinek semmi köze.

De ez nagyon nem egyenlő a fentebb vázolt jelenséggel, mikor valaki nyilvánosan rí, mintha kötelező lenne.

29. Szerintem is van különbség a között hogy XY elhunyt, itt lesz a temetése február 35-én.

Vagy egyszerűen a feketeség a nélkül hogy tudnánk higy ki halt meg. De a kedvencem az hogy XY nagyon hiányzol...remelem most már az angyalokkal vagy....

Utóbbi azért zavaró mert az illető már úgyse látja. Egyszerű feltűnés keltés. Mint amikor valaki kiírja a 3 éves gyerekéről hogy Pistike nagyon szeretlek! Te vagy az életem! Miért nem lehet ezt neki személyesen elmondani? Pistike nem olvas Facebookot. Ahogy az elhunyt sem.

Mert ez egyfajta ventillacio. Van aki naplót ír, van aki a közösségi médiában posztol, van aki a barátaival beszél, van aki pszichológushoz jár. Megkönnyebbülést ad az embernek.

Postás vagyok, sok emberrel találkozom a munkanapjaimon. Rengetegszer van olyan, hogy a látásból ismert nénike oda battyog hozzám és konkrétan a közepén kezd el egy történetet, majd pár mondat után tovább áll. Segít az embereknek a mindennapokban, ha szolhatnak valakihez, és sokaknak ez a valaki a Facebook, az összes ismerősükkel

És téged miért zavar, hogy ő nem személyesen mondja el? Mi az ami ilyenkor zavar? Őszintén érdekelnek ilyen téren az emberek.

Hogy nem tudod kontrollálni?

Mit gondolsz, ha megmondanád neki, hogy figyelj, engem zavar, így érzek, amikor te Pistikének nem a szemébe mondod, hogy szereted, hanem posztolod. Tudunk erről beszélgetni?

Meg tudod egyáltalán fogalmazni, hogy mi zavar?

Mert ilyenkor olyan is ír aki egyébként az utcán köszönni se képes

Miért is ismerősöd?