Mi értelme az életnek?

Nem én akartam megszületni. Anyám és apám tehet róla. Ha meg már itt vagyok, próbálom a lehető legtöbbet kihozni ebből a xarból. De valami mindig közbe jön.

54, részben igazad van, nem szűkölködöm. Köszönhetően annak, hogy tudok alkalmazkodni. De a boldogságot nem pénzben mérik. Van célom, de most úgy feljött bennem, hogy minek harcolni érte? Minek több és több, mikor úgysem lesz jobb, úgysem lesz könnyebb ha menni kell. A brit királynőnek jobb volt meghalni, mint a csövesnek? Pedig az egyik bármit meg tudott szerezni, amiért pénzt kell adni, a másik semmit. Mégis mind a kettőjük élete véget ért, mind a kettejük a föld alatt végezte, és 100 év múlva egyikükre sem fognak szívből emlékezni. Volt értelme bármelyikük életének is? Nem. Véleményem szerint, amíg nem lesz örök élet, egészségben, addig a földi lét inkább büntetés. Persze, vannak jó dolgok, és vannak olyan szeretteim, barátaim, akikért érdemes élni, de belegondolva abba, hogy egy új életet érdemes e ezért nemzeni...

57, honnan tudod? Ezt még senki nem tapasztalta.

Nem unom magam. Igazából mindenhez alkalmazkodom, bármilyen problémja van az ismerőseimnek, először hozzám fordulnak. Rengeteget olvasok, ettől függetlenül a régi dolgokhoz is értek. Tudok kaszálni kézi kaszával, és meg is tudom fenni, kalapálni. Több kemencét építettem már, imádom a népi építészet minden szegmensét. Csak pusztán hobbiból voltam már kalákában vályogházat építeni. A robbanómotorokon, gázon és a komolyabb informatikai problémákon kívül bármit meg tudok csinálni. Nem önfényezés, de ha nem tudod tartalommal megtölteni a földi léted az utolsó napig, akkor nem neked kell kioktatni az élet értelméről. Mert én mindezt el fogom vinni magammal. És hiába ér a tudásom sokat, hiába adom át valakinek, ha egy élet véget ér, és külső szemmel visszanézel, igazából azt mondod, hogy a szereteten kívül ő sem hagyott hátra semmi maradandót. Volt háza, autója, pénze, ha szerencséje volt, sokáig élt erőben, egészségben, és békésen elaludt, nem szenvedett sokáig. A háza 2 év múlva nem is hasonlít ahhoz, amiért annyit dolgozott, a kocsija pár év múlva megy a bontóba, a pénze meg vagy megvan, vagy nincs azóta. Na bumm. A szerettei emlékeznek rá, eleinte állandóan mennek a temetőbe, később csak néha, aztán már csak halottak napján, végül már akkor sem. Néha még szóba kerül, aztán az is elmúlik. Elfelejtik, sírját beszántják, csontjait összeszedik egy nagy halomba, esetleg mutogatják. Hát ennyi egy ember, ennyi az emberi méltóság...