Mi értelme van az életnek?
Folyton levetítem magam előtt azokat a dolgokat, amiknek örülök, de egyszerűen értelmetlen az élet. Ha pedig mégis találnék értelmet, akkor félteni kezdeném azt, és akkor a haláltól rettegnék.
10+ pszichológusnál jártam már életem során. Próbálkoztam én életcélokkal, szerelemmel, családdal (mármint bennük bíztam) de nem ment, kudarcba fulladt még a legvégső menedékem is.
Egy normális (értsd: empatikus) pszichológushoz nem volt szerencsém, akár tb-ra ment, akár saját számlára. Folyamatosan az órájukat lesték, már szinte én kérdeztem volna meg őket egyenként, hogy mégis miért néznek az órára minden 2. percben, honnan e kényszercselekvés?
Mégis én ültem ott a székben, minden követ megmozgatva, hogy az öngyilkossági gondolataimat elhessegessem. De nem ment.
Mikor bekerültem a pszichiátriára a ....... kísérletem után, nagyon aranyos pszichiáterek / pszichológusok vontak kérdőre, láttam rajtuk az aggodalmat és hogy érdekli őket a sorsom. Nekik hajlandó voltam elmondani hogy mi a legfőbb problémám, az élet értelmetlenségét és az emberek közti folyamatos viszályt. Másfél órán keresztül mondtam a magamét, erre csak annyit láttam, hogy a doktornő nagyokat sóhajtozik, könnyes szemmel csak annyit mond, hogy gyógyszeres kezelés szükséges. Bumm. Ott elvált, hogy mit gondolnak az egészről: hogy én ilyen vagyok, és hogy nem öli ki semmilyen terápia.
Szedették velem a gyógyszereket 3 évig, persze kétszer le kellett cserélnem, ugyanis egészségügyi problémáim adódtak belőle, (nem csoda) végül úgy látták, hogy rendben vagyok, de csak annyi változás történt hogy már nem bíztam bennük és nem meséltem magamról.
Nekem a gyógyszer nem segítség. A megértés, a kommunikáció lett volna az. De most már annak sem látom értelmét.
Minden egyes nap az élet értelmén töröm a fejemet és minden egyes alkalommal arra jutok, hogy egyszerűen nem létezik válasz. Meg akarok halni.
Mégis mi értelme az élet értelmén rágódnod nap mint jap, órák hosszát, áruld már el. Megsúgom semmi.
Inkább kezdj el élni, kezdj el remélni, keress olyan dolgokat, amiket szeretsz,amik egyenesen boldoggá tesznek,amik izgatják a fantáziád.
Kösd le az agyad valami értelmesebbel, ne ilyen hüyleségeken rágódj. Az élet rövid, te meg elpazarlod egy olyan válasz kergetésével, ami nem létezik.
Illetve de. Az élet értelme az,amit te adsz neki. Szóval keress valamit, különben tényleg nem lesz.
Az a helyzet, hogy ha 11 (vagy ki tudja mennyi) szakember nem tudott érdemben segíteni neked, akkor valószínűleg mi sem fogunk.
Egyébként az életnek semmi értelme nincs, a nagy egészet tekintve. Sokan menekülnek előle, nem akarják elismerni, de valójában teljesen mindegy, hogy miként töltjük el itt ezt a rövid időt. Ha magával ragad ez az érzés, és eltüntetni úgysem tudod, akkor legalább használd a javadra: a tét nélküliség szabadságérzetet ad, így sokkal könnyebb cselekedni és legyőzni a félelmeidet, mint ha benne lennél a mókuskerékben, és túlértékelnéd mindennek a jelentőségét.
Erre nagyon egyszerű a válasz: nincs értelme.
Minden sejtünk folyamatosan meg akar semmisülni. Azért vagyunk itt, mert pár milliárd éve néhány esemény véletlenszerűsége így alakította. Kozmikus por vagyunk, egy nagy semmi. Ez van, viszont ha már így alakult, felesleges ezen többet gondolkodni, ki kell használni és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!