Mi értelme van az életnek?

Folyton levetítem magam előtt azokat a dolgokat, amiknek örülök, de egyszerűen értelmetlen az élet. Ha pedig mégis találnék értelmet, akkor félteni kezdeném azt, és akkor a haláltól rettegnék.

10+ pszichológusnál jártam már életem során. Próbálkoztam én életcélokkal, szerelemmel, családdal (mármint bennük bíztam) de nem ment, kudarcba fulladt még a legvégső menedékem is.

Egy normális (értsd: empatikus) pszichológushoz nem volt szerencsém, akár tb-ra ment, akár saját számlára. Folyamatosan az órájukat lesték, már szinte én kérdeztem volna meg őket egyenként, hogy mégis miért néznek az órára minden 2. percben, honnan e kényszercselekvés?

Mégis én ültem ott a székben, minden követ megmozgatva, hogy az öngyilkossági gondolataimat elhessegessem. De nem ment.

Mikor bekerültem a pszichiátriára a ....... kísérletem után, nagyon aranyos pszichiáterek / pszichológusok vontak kérdőre, láttam rajtuk az aggodalmat és hogy érdekli őket a sorsom. Nekik hajlandó voltam elmondani hogy mi a legfőbb problémám, az élet értelmetlenségét és az emberek közti folyamatos viszályt. Másfél órán keresztül mondtam a magamét, erre csak annyit láttam, hogy a doktornő nagyokat sóhajtozik, könnyes szemmel csak annyit mond, hogy gyógyszeres kezelés szükséges. Bumm. Ott elvált, hogy mit gondolnak az egészről: hogy én ilyen vagyok, és hogy nem öli ki semmilyen terápia.

Szedették velem a gyógyszereket 3 évig, persze kétszer le kellett cserélnem, ugyanis egészségügyi problémáim adódtak belőle, (nem csoda) végül úgy látták, hogy rendben vagyok, de csak annyi változás történt hogy már nem bíztam bennük és nem meséltem magamról.

Nekem a gyógyszer nem segítség. A megértés, a kommunikáció lett volna az. De most már annak sem látom értelmét.

Minden egyes nap az élet értelmén töröm a fejemet és minden egyes alkalommal arra jutok, hogy egyszerűen nem létezik válasz. Meg akarok halni.