Az életnek lényegében az az értelme, hogy minél tovább maradjunk életben?

Nem látod jól, sőt szerintem senki sem látja jól. Senki nem tudja mi az élet lényege pontosan. Mindenki felállít magának valamilyen ideált, hogy szerintem ez, szerintem az, de pontosan megfogalmazni univerzálisan ezt nem lehet. Például számomra az az értelme, hogy felülkerekedjek a kihívásokon, kihozzam magamból a legtöbbet, sok helyre eljussak, segítsek akin és ahol tudok, legyen egy jó munkahelyem és egy szerető családom.

Az is egy meglátás amit te írtál. Én mondjuk nem értek vele egyet teljesen, de sokan mások igen.

Ez a csak az egészséges ember számít, meg nagyon fekete-fehér dolog. Ismerünk a történelemből, meg néhányan a közvetlen közelünkből is olyan embereket, akiket sokan szerettek és tiszteltek és rengeteg dolgot elért, pedig sokkal több eü. problémája volt mint egy átlag embernek. Ugyanígy szerintem sok olyan embert is látunk, aki egészséges, mégsem ért el semmit.

Az élet biológiailag vett értelme a génjeink továbbörökítése, azaz az utódnemzés. Ideológiai értelme a boldogság keresése. Más ideológia szerint a munka. Stb.

Amit az egészségről írsz, Az sem fedi a valóságot. Az ember fiatal korában egy vagyont költ el, (lásd: cigi, pia, drog) hogy tönkretegye az egészségét, aztán, amikor beüt a krach, újabb vagyont költ el, hogy visszaszerezze azt.

Egy ismerősöm erre azt szokta mondani

"Nem az számít meddig élsz,hanem hogyan éltél"

Lehet valaki meghal fiatalon,de élvezte az életét,még valaki 65 éves koráig gürizett,hogy végre nyögdíjas legyen,aztán 5 év múlva meghal valami betegségben,amiért az egész életét végig gürizte.

Alapjáraton nem értelme van, hanem lehetséges irányai egy-egy emberke nézőpontjából. Ha arra kérdezel, hogy mit kellene tenned egy életen át, akkor könnyebb válaszolni, még ha a használhatóbb válaszok mind-mind oda is lyukadnak ki, hogy te fogod megszabni magadnak, mennyi időt akarsz kellemesen eltölteni, honnantól érzed pazarlásnak a jót, mennyit szánsz kellemetlen dolgokra, mennyit a szenvedés elviselhetőbbé tételére, mennyit a magad számára, mennyit a szeretteid, a barátaid, és persze mindenestül a nagyvilág számára ezekből. A legtöbben szerintem úgy csináljuk, hogy érzésre beválogatjuk magunknak azokat az önfejlesztő forrásokat, amik a legkevésbé időrablók és időről-időre jön valami szemfelnyitó, vagy legalábbis valami fontos emlékeztető, hogy mire jó tekintettel lenni.

Akik el se kezdik a tényleges önfejlesztést, azok legtöbbször ott akadnak el, hogy nem is tudják, hogy lehet nekik is precíz és kiterjedt tudásanyag a fejükben, egyrészt ha az érdeklődésük megvan az adott témakörre, másrészt ha elsajátították a tanulás, a memorizálás és a fókuszált figyelem hogyanját egyetlen egyszer az életükben. Ha csak ennyi megvan, és beérett a biztos tudat, hogy végig tudsz menni egy ekkora úton, mert ebben még a rossz is jó, akkor közöd nem lesz a mai megrekedt formádhoz.