Alkoholista vagyok?

Utolsó vagyok

Ja és ilyenkor sokat kimaradok a melóból táppénzen vagyok meg ilyenek. 33N

20-ra az még a jobbik eset ha egy hétig kitart egy tálca sör és egy üveg rövid!

Én azért keresgélek itt az oldalon, mert keresem az itt jól megfogalmazott "kulturált alkoholfogyasztás" menetrendjét.

Szeretném tudni, akik kordában tudják tartani hogy csinálják? Hogyan lehet megmaradni a spicces állapotnál és nem eljutni a részegségig?

Van egy bizonyos mennyiség ami után teljesen elvesztem a kontrollt és azt hiszem bírom... Nálam igaz ez "csak" egy napig tart, de utána másnap keresem a választ... Valaki tud tanácsot adni? Köszönöm szépen!

Tudod milyen jó érzés, hogy reagáltál az írásomra? Magam alatt vagyok kicsit a koordinálatlan alkohol fogyasztásomtól és örülök, hogy egy látszólag teljesen intelligens emberrel tudok erről pár szót váltani.😅 Na de tényleg.

Nálad mit jelent, hogy "hülye leszel"? Így már teljesen érthető a spicc elmaradása. S ebben is van valami, hogy térfogat...🤔 Én is valószínűleg így iszom!

Nálunk sem az ivás a lényeg de alap és pont ez van amit írsz, hogy ritkán találkozunk és akkor így ünneplünk vagy lazítunk. Egymagamban is szoktam lazítani. Jól bírom a piát de sose tudtam hol a határ.

#26 Hülye leszek azt jelenti, hogy felszínre jön az, ami nagyon mélyen amúgy is fortyog bennem, talán kontrolláltan, talán úgy, hogy fogalmam sincs róla, miért vagyok frusztrált. Voltam már nagyon boldog, öngyilkos hajlamú, szimplán csendben gondolkodós meg szinte közveszélyes idegbeteg is piától. Ezért is hagytam abba, javarészt egyedül, de azért volt segítség - pszichológus néhány alkalommal, hobbik, tartalmas társasági programok, sport.

Én pl. nem bírom a piát. Mármint olyan szempontból baromi jól bírom, hogy rengeteg lecsúszik, teljesen tisztán beszélek, látszólag tisztán gondolkodom sokáig és nem látszik a mozgásomban, inkább józanodás közben és másnap van az, hogy a szemem sem áll jól. Tehát fizikailag bírom. Olyan szempontból viszont nem bírom, hogy befogjam a számat és normálisan viselkedjek.

Dettó! Nagyon jól megfogalmazod. Én talán még ennyire bele sem gondoltam,de valóban így van. Még fiatal koromban volt olyan, hogy barátnőmmel ugyanannyit ittunk, de Őt bevitték a detoxikálóba. Én voltam az a "józan rokon" akkor és ott,aki kihozhatta.🤷 Szóval látszólag de belül érzem.

Nálam is volt többször, hogy bunkó voltam a Vőlegényemmel amit másnap szóvá tett és nem emlékeztem - ezen valahogyan viszont tudatosan sikerült változtatnom! De ez az egyik legrosszabb a másnapban,ha vannak kiesett részletek! Amik alatt még ha normális is voltam, akkor is elfog a szégyenérzet, hiszen ez milyen már, hogy nem emlékszem mit csináltam! Ez még tényleg akkor is gáz,ha semmit és sajnos általában ez a vége.

A sport és a vezetés szerintem jó ötletek. Persze a pszichológus is csak ezt nem biztos, hogy megfogadnám. De pl.ha egy évben 2x van itthon külföldi barátnőm 2-3hetet akkor ezekben az időkben hogy fogom ezt vissza még mindig nem tudom. Vagy úgyszintén a többi olyan találkozásnál ami ritka (bár szépen eloszlik a hónapokra).

Én mondjuk ott elvesztem volna ha ez lett volna a munkám, hogy italokat keverjek. Mondjuk itthon mindig van alkohol úgyhogy akkor mégsem vagyok annyira veszett. De a fenti esetben ahol kóstolni kell, hát ember legyen a talpán aki abból kilábal.

Nem látod értelmét az otthoni ivászatnak, de azért azt tudod, hogy lecsúszna mert jól esne, ez kicsit ellentmondásos, hogy is kell érteni? Jó lenne itthon soha meg nem kívánni, de ez sincs így. Néha tényleg főzés vagy kerti munka közben szinte kötelez rá a testem, lelkem. Mondjuk heti egyszer biztos. Ez sok?:/