Mikor voltatok életetekben a legkimerültebbek, és miért?

Majdnem egy évig tartott egy olyan időszak, mikor borzalmasan ki voltam merülve.

A munkahelyemen az összes kollégám szinte egyszerre ment el szülni, én pedig teljesen egyedül maradtam az amúgy is pörgős, fárasztó munkára, és még az újakat is nekem kellett betanítanom. Ezek az új kollégák egyáltalán nem értettek ehhez a munkához, csak azért lettek felvéve, mert rajtuk kívül senki nem jelentkezett.

Brutális egy év volt, egyikük sem tudott rendesen betanulni, sorban feladták, az egyetlen aki maradt, az egy év alatt sem tudott önálló lenni, cserébe állandóan hiányzott a beteg gyerekei miatt. Úgyhogy a nyakamba szakadt minden, akaratlanul is kis főnök lettem. Nekem kellett mindenre és mindenkire figyelnem, ráadásul a környéken a többi hozzánk hasonló cég megszűnt, úgyhogy az embertömeg ránk zúdult. Rengeteget túlóráztam, hétvégente is bejártam, munka után otthon folytattam, hogy minden kész legyen időben. Borzasztóan elfáradtam, kiégtem, el kellett mennem terápiára is.

Amikor apám meghalt.

28/F

Amikor a barátom hazajött osztrákból majdnem 2 hónap után és az egész hétvégét végig szexeltük folyamatosan.

Nagyon kimerültem a második napon és a puncim meg a hasam is fájt. Hétfőn nem is mentem dolgozni.

Egyetem bizonyos szakaszai alatt volt, hogy hosszabb távon csak napi 1-3 órát aludtam, mert tanultam, plusz iszonyat mód szorongtam a gyakorlatok miatt, és ezzel párhuzamosan valami testképzavarom is volt, ami miatt éheztettem magam (pl. 1 napi kajám max 3db háztartási keksz "lehetett") és minden nap legalább 60 percet futottam...

Hát én nem is tudom, durva, miket kibír egy fiatal szervezet. Jelen életkoromban ezektől külön-külön is pár nap után a rohammentő vinne el :D